Óriási, és egyelőre megoldhatatlan problémát vetett fel, az egyik költő. Történetesen a tolerancia, a cigányokkal szemben. Csak-hát a tolerancia egyik oldalról sem működik igazán. Nyakas nép vagyunk Mi magyarok, és a cigányok is azok. Az integrálódással szintén baj van. Mondani mondják. Hirdetni, hirdetik. Tenni, már kevésbé tesznek érte. A társadalom elégedetten mutogat a cigányokra. Látjátok, Ők sem akarják. Igazából, ez lassú folyamat. Legalábbis reménykedem, hogy ez egy folyamat, amely alakul. Ha, a tapasztalatra hagyatkozunk, akkor kimondhatjuk nyugodtan, hogy szó nincs integrálódásról. Hangzatosan hirdetik, Ők is magyarok. Ettől még megvan a hajlamuk, és az akaratuk az elkülönülésre. Azt gondolom, helyesebben azt remélem, hogy azok, a mai tehetséges cigánygyerekek, akik a család akaratának engedelmeskedve nem tanulnak tovább, a saját gyerekeiket nógatni fogják: tanulj Te gyerek! Addig viszont, még tízen-évek telnek el. Mellé reméljük, nem idomul gondolkodásuk a szülőkéhez. Ők már nem fogják azt mondani: minek tanulnál? – nekem sincs iskolám, aztán megvagyok. Szóval bízzunk benne, hogy alakul a cigányoknál a tanulás megítélése. Abban is reménykedjünk, hogy kormányzati szinten is alakul a tanulás megítélése, és lesznek követelmények a vizsgákon. Azt gondolom szégyen, hogy olyan fiatalok kapnak szakmunkás képesítést, akik erős gondban vannak az olvasással, és a számolással. A számolással olyan szinten, amiről azt kell, mondjam, szint alatti. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Összeadás, kivonás, szorzás, az osztást már nem is említem. Emlékezhettek, hogy irkáltam már cigányokkal kapcsolatos történeteket. Mindenik valóság alappal bír. Bizonyára nem egyformák a körülmények. Felénk rengeteg alkoholista van, ami bonyolítja a helyzetet. Ne csak a cigányokra gondoljatok. Nem csak cigány alkoholisták vannak. Magyarok is. Ezt a megkülönböztetést Ők használják. „Cigány vót, vagy magyar?” Azt kell mondanom. Nálunk nagy divat szülni, a cigányasszonyoknak. Több százezer forintot vesznek fel emiatt. Szülnek 14 év alatt. Mondhatjuk, minden évben van egy. A pénzt, amilyen hamar csak lehet, elköltik. Ezután mennek az uzsoráshoz. Fűtés, mert fűteni kell, főzni kell. Vágják a fát, ahol érik. Lassan nem lesz mit kivágni. Egy erdőt tüntettek már el. Egyszer, ha, nem feledem lefotózom, és felteszem. A Mi cigányaink, szégyennek érzik, ha a gyerek tovább tanul. Járnak középiskolába, de nem tanulnak. Csak azért járnak, hogy a szülők pénzt kapjanak. Siralmas állapot. Itt, egy időben szakosodtak, arra, hogy a 14 év alatti lopjon. Benyomták a gyereket a kis ablakon. Ha bukta volt a felnőttek elszaladtak. A gyerek meg nem volt büntethető. Ha nem vették észre, akkor a gyerek kiadogatta, a szajrét. A felnőttek kiemelték a gyereket, és mint akik jól végezték dolgukat hazamentek. Lássátok be, nem olyan egyszerű dolog a tolerancia. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az integráció évszázadok óta nem sikeredik. Tudjátok mit? – így végig gondolva, igazából az egésszel kapcsolatban, már egyáltalán nem vagyok is vagyok optimista. -.appa.