Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem kell félni. A mondás szerint jobb félni, mint megijedni. Mondhatom nektek megijedni szarérzés, az biztos. Amondó vagyok a túlzott magabiztosság sem jó. Egy kivétellel, mikor nincs erkölcsi gátlás. Sőt inkább gátlástalansággal párosul. Ez a korunk embere. Politikus, vagy bankár beállítottságú személyiség jegy. Mégis azt mondom. Ha valakiben nincs félelem,- szorongás,- bizonytalanság- érzet, az baj. Ezek hiánya meggondolatlansághoz vezet. Az hagyján, hogy veszélyezteti saját magát, de másokat is. Természetesen az illető személyek, akár más hátán is kimásznak a slamasztikából. Akár azon az áron is, hogy mást nyom az iszapba. Hirtelen az jut eszembe. Mi újság Gyárfás Tamással? Az úszószövetség elnöke volt. Eléggé elkezdték egy időben a víz alá nyomogatni. Ebben az újkorban sikk lett a másik embert legyűrni, lenyomni, sőt megalázni. Ettől senkinek sincs lelkiismeret furdalása. Meggyőzi magát, hogy Ő egy remek ember. Ő érti az idők szavát, és helyesen cselekedett. Aki bamba, élhetetlen, az megérdemli a sorsát. Én, azt gondolom, hogy az egyszerű ember másképpen működik. Balga módon megbízik a vezetőiben. Elhiszi, hogy azok az emberek, Neki akarnak jót. Pedig. Csak saját maguknak. Azt be kell látnunk, nem múlnak el a félelmek, a hétköznapi életben. Az ember, úgy igazából, nem lesz boldogabb. Inkább biztonságot keres(ne). Újabb, és újabb félelmek keletkeznek, de ezek legyőzése sem hoz megnyugvást, vagy megelégedettséget. A tévé, a rádió olyan életet sugall, ami nem megvalósítható. Egyszerűen, nem lehet elérni. Gondoljunk, a sok valósághősre. Pár kivétellel mire mentek? Az a hülye szöveg, hogy csak akarni kell, és eléred félrevezetés. Egyszerűen nem igaz. Meg tudod csinálni! Minden fejbe dől el. Ha, mégse? – akkor jön a depresszió. Jönnek a dilibogyók, meg a pszichológus. Vannak, persze, hogy vannak, akik elérik, és megvalósítják az amerikai álmot. Ezért mondtam a néhány kivételt, a valósághősöknél. Azt gondolom ez is a beetetés része. Lássák, hogy igen. Bárkinek van kitörési lehetősége. Meg tudja változtatni az életét. Pedig, dehogy. Legyünk őszinték, a nagy többség marad, aki volt. A „fejben dől el”-re, azt mondom. Ha eleget ittál, akkor tényleg eldőlsz, mert húz a fejed. Marad minden, ahogy volt. Keseregsz a lehetőségeken, amit elmulasztottál. Nyílván, mindég más a hibás. Ez amolyan magyaros mentalítás, de vélem az emberiséget jellemzi, ez a fajta megnyilvánulás. A nagy múlt. A régi dicsőségünk. A jelennel nem foglalkozunk. Politikusaink, gyönyörű jövőképeket vetítenek elénk. Ezzel pláne nem lenne érdemes foglalkozni. Konfliktusok alakulnak ki az emberben. A társadalomban. Az egyén elvárásai, és a társadalmi normák nem találkoznak. Mindenki azt szeretné, ha Ő lenne a kedvezményezett csoportban. Be kell látni. A minden hepi, a társadalom öt százalékát illeti meg. Lehetne ezt szélesebb tömegeknek juttatni? Nem! Akkor ugyanis, a jelenlegi kedvezményezetteknek kevesebb jutna. Most mondhatjátok, - hiszen van megoldás. Meg kellene vizsgálni az elvárásokat, és azt a normákhoz igazítani. Részesedjék mindenki, a megtermelt javakból. Jó szoci szöveg, ugye? Megkerülendő a problémákat, úgy csinálunk, mintha…. Álarcokat öltünk. Szerepeket játszunk. Meg is van ennek az eredménye. Már nemcsak a világgal, de magunkkal sem vagyunk tisztában. Így próbálunk, nagy keserveskedve eligazodni az életben, a tömegben, az embereken. Próbálunk, pedig igazából magunkon sem tudunk eligazodni. Szálljatok hát magatokba.  -.appa.