mert,

látod megint csak igazad van—azt hittem fontos vagy nekem—ha a te kategóriáid kölcsön vehetem—emlékszel meglepett hogy neked emberek is fontosak—én a fontoshoz mindég tárgyakat társítottam—szóval ott tartottam hogy azt hittem fontos vagy nekem—tévedtem—többször kifejtetted—hogy a levelezés—a beszélgetés—ha úgy fogjuk fel mint eszmecserét akkor ez fontos is—meg jó is—mondtad érdekelnek az emberek—és nyílván nem az unalmas embereket kedveled—tehát ha jól értem teljesen közömbös kivel levelezek—igazad lehet—bár ezen még nem gondolkodtam—végül is én annyiban vagyok érdekes—ahogy már mondtam is—egzaltált vagyok—pillanatok alatt változok—annyit írtad—nem fontos válaszolnod hogy tényleg nem válaszolok—persze ez nem igaz —és szerintem te sem komojan gondoltad—vagy miért írtad a végére a levelednek—sajnálom hogy holnap nem kapok választ—és a választ idézőjelbe tetted—látod mire jöttem rá—persze többször is elolvastam—pedig tudom—mondtad hogy az első megérzésnek higgyek—most kora reggel van—hideg van és egyedül vagyok—azt hiszem ennek ténylegesen hihetek—tudom hogy valamijen értelemben—hiszen azt tudom az ember körül mindig van valaki—ha nem is közvetlenül ott akkor a fal túlsó oldalán—csak azon múlik az egész—az ember mennyire akar elkülönülni a többiektől—hiszen ha jól belegondolunk akkor magunkra csukhatjuk a szoba ajtót és jól elmagányoskodhatunk ott magunknak—ez az egyéntől függ—hogyan áll az adott pillanatban a dolgokhoz—mijen állapotban van testileg és lelkikleg—mindenkivel előfordulhat—nem véletlenül írtam azt valamikor—hogy vigasztaljon a tudat—hogy nem vagy egyedül—hogy egyedül vagy—kérdés—vigasztaló az hogy más is van ijen a hejzetben

mert,

nem fogja elhinni mi történt—mondta hogy szálljunk le és utazzak a kocsiszekrényben—segített leszállni—óvatosan vett a karjaiba és éreztem hogy ettől—meg az előbbi babusgatástól újra képes lennék rá—könnyes képem törölgetve valami hüje vigyorral hagytam hogy a jobboldali ajtóig vigyen és besegítsen a kabinba—annyira a vágyaim palástolásával voltam elfoglalva hogy eszembe se jutott—mi fenéért tett először a platóra—csak évek múlva jutott ez eszembe—beszállt ő is és elindultunk—az úton végig érdeklődött—hogy vagyok—üldögéltem és válaszolgattam—igazából bele sem gondoltam mijen megalázó hejzetben vagyok—aztán egyszer csak azt kérdezte vegyen e valamit—nem akarom e magam rendbe tenni—van itt a haverjának egy lakása—és ha gondolom—de ne ijedjek meg—ő nem arra gondol—mondtam hogy az jó lenne—de nem is mertem ránézni—én meg arra gondoltam—azóta sem értem hogy miért—azon kattogott az agyam egy fojtában hogy fogunk e még egyszer—bementünk egy boltba megvett mindenféle dolgokat—kólát csokit—még egy kis ennivalót is—azt mondta tegyem oda az ojan női dolgokat is amire szükségem van—odapakoltam és akkor láttam van kirakva  óvszer—beraktam a kosárba azt is—igencsak furcsán nézett—mondtam neki hogy szeretném—mégiscsak más lenne—ettől teljesen zavarba jött—kifizette hát a cuccokat és elmentünk a haverja lakásába—megmutatta hol a fürdőszoba—mondta menjek—utána majd eszünk—be is mentem—mosdottam és szóltam jöjjön tusolni—zavarban volt—a lényeg aközben is megtörtént—mentünk vacsorázni—etetgettük egymást—közben kedvet kaptunk máshoz is—tusoltunk—ledőltünk hogy pihenünk—ehejett inkább elhasználtuk a dobozban lévő harmadik gumit is—rendbe tettük magunkat—meg a lakást is—és elindultunk hazafelé            -.appa.