- A minap azon morgolódtam, hogy micsoda idiótaság, egy idő óta az óra állítás. Gyerekkoromban volt állóóra. Nem úgy kell érteni, hogy nem járt. Ember nagyságú, ingaóra volt. Na, ezt úgy grátisz. Mert most már grátisz van, nem ajándék. Hogy meglepjelek benneteket, most nem erről a marhaságról beszélek, amikor az órákat taszigálják ide-oda, úgy mutatóilag, vagy a digitális órákat számilag. A másik baromságról. Amikor napokat állítunk. Ez szintén teljesen értelmetlen, és mellé még nem is kétszer játsszuk el egy évben, mint az órák állítgatását. Ezt, mármint a napok tologatását, már év elején megjelentetik. Mármint, hogy mikor kell ledolgozni. Miért mondom én minderre? – hogy felesleges időpazarlás a ráfordított idő. Gondojjátok mán végig tesvérkéim. Azokon a munkahelyeken (a boltokban), ahol a szombat, a vasárnap munkanap semmi értelme áthelyezgetni a napokat. Így is, úgy is dolgozni kell. Persze mehet szabadságra is. No, már most. Aki nem akar dolgozni egyéb munkahelyen (irodák), az a ledolgozós szombatra vesz ki szabadságot. A folyamatos műszakban dolgozóknak meg, úgyis menniük kell dolgozni, vagy szabadságot vesznek ki. Ebből kifolyólag, sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek az élete, ha arra a napra venne ki szabadságot, amikor nem akar dolgozni. Hát ilyen egyszerű lenne ez, ha logikusan végig gondoljuk. Igaz, akkor nem lehetne parasztvakítást csinálni, a hosszúhétvége dumával.
- Múzeumi betörésekről olvastam a múltkoriban. Műkincseket csempésztek ki az országból hivatalos személyek segítségével. Megállapítják, a szocializmus időszaka alatt lényegben semmi sem akadályozta meg a rablóásatásokat. Igaz a rablás személy ellen irányuló cselekvés. Tehát, ha valaki áskálódik a természetben, az nem rablás. Lopás. Hát igen. Kétségtelen, akkor még nem volt divat a múzeumi betörés. Nem is védekeztek gyakorlatilag, hiszen nem várták, hogy a nyugati maffia ide is átteszi tevékenységi körét. Remek kabaré témát adott, az 1983. november 5-én, a budapesti Szépművészeti Múzeumban elkövetett betörés, amely során a múzeum hét festményét lopták el. Magyar-olasz koprodukcióban.
- Ha már emlegettem a szocializmust. Azt hiszem a rendszer váltáskor jól belénk nevelték, hogy "innentől minden jó lesz". Aztán jött: "ha nem tetszik, menj el. Százan jönnek helyetted." Azóta is lapítunk. Bátor, és büszke népek vagyunk. Egy dologtól félünk. Bevallani, hogy gyávák vagyunk.
- Az emberek különbözőképpen állnak a dolgokhoz. Államformától függetlenül, az életben, mindig adódnak problémák. Megoldandó gondok. Bár tele van a sajtó, rádió, tévé, a nagy jólétünkkel, mégis egyre több megoldandó probléma van, akár az egyén, akár a családok életében. Egyre többen félnek. Félnek, és úgy gondolják, ha nem lépnek túl a problémán, akkor bukta. A félelem nem oldja meg a gondokat, hisz mindég jönnek újabb problémák, amitől újra lehet rettegni. Aztán, még az előzőeket sem oldották meg. Vannak amikor, a problémák együtt érkeznek, és megoldják magukat. Darabokra hullanak. Mintha körforgás lenne a világban. Újra, és újra megjelennek, és elmúlnak a gondok. Aztán, mégis úgy érezzük, hogy a helyzetünk egyre, és egyre rosszabb. Az élet játékában, egy pályával feljebb kerültünk. -.appa.
