Azért azt jó, ha tudjátok, hogy majdnem Románia legközepén van. Szóval nem itt a kertek alatt. Mindegy, a szalonázás után, a rossz fékű busszal elindultunk a berethalmi (szerintem helyesen úgy lenne, hogy berethalmai) erődtemplomot megnézni. Ez szászok lakta területen található. Érdekes dolgokat láthattunk itt. Például van egy szárnyas oltár. Alpár szerint két ritkaság oltárkép, pont hátul van, amikor az oltár nyitott állapotban van. Mondott valamit, a hölgy, aki ott üldögél, hogy mikor csukják össze a szárnyakat. Ilyenkor előre kerülnek a szárny másik oldalán található képek. Miért nem jegyeztem meg? Nem érdekel. Nem szándékozom visszamenni, megnézni. Ha, annyira kíváncsi lennék rá, akkor biztos találnék a neten olyan képet, amin be vannak csukva a szárnyak, és látszanak a képek. Ha, vannak képek? Vesd össze. Torockó kétszeri napfelkelte. Mondhatjuk, kétkedve fogadom, vagy szkeptikus vagyok. Azt is mondta a hölgy, hogy 4 éven át felújítás lesz, és a templom nem lesz látogatható. Ezen sajnálkozzanak azok, akik ez után szeretnék megnézni. Mi elmondhatjuk: Láttuk. Ja. Míg el nem feledem. Van ott egy torony, amiben a népek a szalonnát tartották, (úgy is híjják, hogy szalonna-torony) meg ilyen füstölt dógokat. Kezdem az egész írást szalonnával, hogy egy remek átmenetet írjak. Oszt tessék, majdnem elfelejtem. Na, emiatt se menjetek oda. Nincs már semmi füstölt árú, a toronyban. Még egy érdekességet említek. A sekrestye ajtónak van egy nagyon kundécos zárszerkezete. Nem volt szabad hozzányúlni sem. Működésközben nem láthattuk, mert akinél a kulcs van, az nem dolgozott. De, emiatt sem megyek vissza. Hanem, ami a legérdekesebb. Van ott egy válás ház. Ez nem az, amire elsőre gondolnátok, hanem pont az ellenkezője. Nem a párok válását segítette, hanem pont gátolta. Úgy gondoljátok el, hogy ide zárták azokat a házaspárokat, akik a válás gondolatával foglalkoztak. Eredményesebb volt a dolog, mint manapság a bíróság előtti békítés. Lehet? - mostanság is valami ilyenféle ítéletet kellene hozni. Az úgy vót, hogy két hetet kellett eltölteniük egy ágyban, egy asztal mellett, egyetlen étkészlettel. Azt mesélik, meg írják is, hogy négyszáz év alatt egyetlen házaspár akadt, amely a két hét után is kitartott elhatározása mellett és elváltak. (Vetem közbe. Ha, igaz?) Amúgy meg, van ott katolikus torony. Ez a jó lelkűség diadala. Hagytak hitéletet élni másoknak is. Harangtorony. Hát mondjuk, ez utóbbi nem meglepő egy templomnál. Na, azt meg nem is mondtam, hogy a világörökség része, ami nem jelent semmit. Felhívnám becses figyelmeteket Mostar város hídjának felrobbantására. Öreg-híd volt a neve. Magyar segítséggel újjá építették. De, úgy gondoljátok meg, hogy tök olyanra, mint amilyen volt. Jövő év, július 23.-án lesz 15 éve, hogy felavatták. Na, hát ezért mondtam az imént semmit sem jelent, hagy valami a világörökség része. Ha, igény van rá, meg lehetőség, akkor felrobbantják újra. Ugyanígy felrobbantanak bármit. De, tudjátok mit? Menjünk vissza Torockóra. Szépen komótosan, a rossz fék miatt. Elég későn értünk a szállásra. Ennek volt egy nagy előnye. Mivel a szabadban hideg volt, ezért egész hűvös levegő jött be a buszba a fúvókákon. A két hegymászónk, már ott ült a Könyvtár Kocsma előtt. Irány vacsorázni, mert holnap irány haza. Lássátok be, egy ilyen busszal, igencsak messzi van a messzi. -.appa.
