Nem az első Erdélybe való kirándulásunkról beszélek. Így frissébe, melegébe gondolva a dolgokra az utolsó. Elmesélem, mert nem minden tanulság nélkül való a tortúra. Eredetileg úgy volt, hogy indulás hatkor. Zsuzsi kiadta a vezényszót ¾-kor, hogy indulás. Neki indultunk, a cirka 40 méteres távnak.  Magunk közt legyen mondva ráértünk volna akkor indulni, mikor azt látjuk ablakból, beállt a busz. Hatkor egy lélek se. Hat ötkor az jutott eszembe, egy nappal később vagyunk, és a többiek tegnap elmentek. De miért nem csörögtek ránk. ¼ hét körül jönnek páran. Pár óra múlva a buszon derült ki, hogy a többiek ki lettek értesítve: indulás ½ 7-kor. Addig kicsit napoztunk. Foglaljuk el helyinket. Hoppá, ott már ülnek, akik Nyíregyről jöttek. Szabadkoznak, hogy nem tudtak az ülésrendről. Sikeresen elfoglaljuk a helyünket. Indulás. Alig megyünk, amikor jön Jutka. Nem ülnénk e máshová? – mert… Felmordultam. Nem! A másik oldalon megértőbbek voltak, és egy sorral hátrább költöztek. Sikeresen elértük Romániát, Nagyváradon felvettük Alpárt, az idegenvezetőt.  Irány, az Eu-s támogatással szépen felújított vár. Az udvaron megismerjük a vár történetét. Megtudjuk, hogy milyen jól kijönnek a Magyarok, és a Románok itt Nagyváradon. Szinte mindenki beszéli mind a két nyelvet, mert kis koruktól tanulják. Milyen előnyös is ez. Mehetünk WC-re, vagy inni egy akármit. A büfénél nagy munka van. Hűtőbe vizet rakosgat mindenki. Leülünk. Jön egy kislány. Nem érti szegény mit rendelünk. Kapucsinó, bír, és a kafít sem értette.  Azt mondta: majd Gábor. Tényleg jött egy idő múlva Gábor. Vélem Őt sorsolták ki, hogy: ma Te foglalkozol, a hülye magyarokkal. Utána jön egy szép lány aki megtudakolja: beszélünk e angolul? Köszönjük, de Gábor felvette a rendelést. Gábor nem sokára hoz 4 kávét. A hátam mögé bökök, hogy ott rendelték.  Mosolyog, és átrakja a kávékat, azokhoz akik rendelték. Párperc múlva, viszi Nekik a kapucsinót meg a sört. Ők csodálkoznak, én rászólok, hogy azt rendeltük mi.  Átrakja elénk. Mondom, kérem a számlát. Gábor elmegy vizet pakolni. Többen bemennek a pulthoz fizetni, de sokan ott is rendelnek, hiszen a vizes palackok pakolása leköti a személyzetet. Szedelőzködnek a többiek. Jön Gábor a kis könyvecskével, kinyitja. Mutatja a kinyomtatott számlán, a 16 Leu-ra bökve. 17 Lej. Berakom, a kért összeget, és megyünk a többiek után. Gábor sietve elviszi a mappát. Indulunk. Pihenő a Királyhágónál. Zsuzsi megnézi az útikönyvben: hogy van románul a kapucsinó, meg a sör? Írva úgy van, ahogy mondtuk. A buszon egyre melegebb van. Többen rosszulléttel küzdenek. Kiabálás. A sofőr csinál valamit. Nagy taps, a hideg levegő jutalma. Nem tart öt percig a boldogság, és újra nem jön be semmi a fúvókákon. Újra kiabálás. Párperc múlva, beállunk egy benzinkúthoz. A sofőr kesztyűt húz, felnyitja a motorteret. Két ékszíj is szétrojtozódott. Neki áll kicserélni. Látva lassúságát, két szerelésben járatos társunk elkéri a szerszámokat, és elvégzi a cseréket. Közben megkérdem Alpárt, - románul, hogy mondják a kapucsinót, meg a sört? Ahogy mindenütt, és megismétli, amit mi mondtunk Váradon. Megjegyeztem Neki, hogy ezt ott nem értették. Szerencse, hogy ott szinte mindenki beszéli a magyart is. Ezen csodálkozott.  Több mint egy órát bukunk. Valamennyi levegő jön, de nem nevezhető klímának, amit a rendszer produkál. Elérjük a Királyhágót. Nem tudjuk megkóstolni az ajánlott csorbát, mert ettünk a buszon. Jól esik üldögélni az árnyas széljárta padokon. -.appa.