Én nem értek a költészethez (se). Nem tudom mi, a vers ismérve. Különösebben sosem érdekelt. Akkor sem, amikor az iskolában tanították. Igazából nem akartam költő lenni. Macerás egy szakma. Elesni a csatamezőn. Ha már esés? Letargiába esni. Lelkesedni, holmi szirszarokért. Hát ez nem nekem való. Igaz. Egyszer még Veszprémben, Ovodással adtunk be verset egy pályázatra. Abban az állapotban gondoltam arra, hogy költő vagyok. Később ez elmúlt. Igazából, a hetvenes években is gondoltam ilyesmit, katonakoromban. Ebben az is közre játszott, hogy amikor, a szervezetben az alkoholszint eléri költőségi határt, akkor az ember igen könnyen költővé válik. De, ezt másnapra kialussza a mámorral együtt. Igaz, vettem rész pályázatokon máskor is. Az nem költőségemből adódott, hanem játék volt. A technikum elvégzése után, mozogtam költői körökben. Akkor jöttem rá lényegében, hogy belőlem sosem lesz költő. Nem tanultam meg a rímképleteket. Azt sem mi a szonett. Meg egyáltalán semmit sem. Irkáltam, és irkálok összevissza kedvem szerint. Nagy divat a Poeton a Haiku. Azt gondolom, hogy nem bonyolult, egy ködösített, mondhatni áltartalommal, gyakorlatilag mondanivaló nélküli háromsorost megírni. 17 szótagból áll. 5-7-5, és ennyi. Mielőtt felháborodna bárki is. Olvastam néhány olyat is, ami mondanivalóval rendelkezett, és tetszett, de ebből nagyon kevés van. A költők többsége el van azzal, hogy 5-7-5. Erre fel mondtam én, - és ezt többször írtam már - hogy: Nekem valahogy, a haiku nem vers. Egyszerű oka van. Valahogy olyan jellegtelen. Hülye kifejezés, egy Japán verseléssel kapcsolatban felvetni, de valahogy magyartalan. Nem azért mert többnyire nem rímel. Nem osztom, ugyanis Kiber Feri véleményét, amit a versírással kapcsolatban, egy nagyon hosszú versben írt, még régebben. Aztán a dolog szépséghibája, hogy Ő maga sem tartja be. Arról nem is beszélve, Ő nagyon oda van a haikuért. Mi több Ő alkotta meg, az Európai haikut.   Vele ellentétben, én azt gondolom, hogy van szabad vers (tekintve rímtelenségét, ide sorolhatjuk szerintem a haikut is). A szabad versekkel kapcsolatban. Nekem Kassák tetszik. Az viszont lehet, hogy azok nem versek. Ezt én nem tudhatom, képzetlenségemből adódóan. Szégyenkezem magamban gyakorta. Itt olyan dolgokat írnak (a Poeton), hogy csak pislogok a szemecskémmel. Olyan dolgokért dicsérnek meg, amiről nem is tudtam, hogy van ilyen költészeti bravúr. Én csak úgy irkáltam, oszt a lett belőle. Mindig is tudtam egyébként, hogy ez, az irkálás egy szakma. Azt is tudtam, nem egy olyan szakma, ami jövedelmező. A szabad versekkel kapcsolatban, még az jutott eszembe, hogy az elégia is elég szabad, kötetlen valaminek tűnik. Lehet, a se vers, ha Feri szigorúságával nézzük a dolgot. Tudom vannak a Poeton hozzáértők, akiknél rákérdezhetnék, de feleslegesen nem fárasztom Őket. Vénségemre nem akarok én kikupálódni a versírásból. A híja még, hogy most kezdjek el tanulni.  -.appa.