Azt bizonyára tudjátok. Vagy nem tudjátok, de hallottatok már róla. Ez a fajta lelkigyakorlat inkább a szocializmus építésének időszakában volt jellemző, - már csak azért is, mert az egyházi jellegű lelkigyakorlatoknak nem örültek, inkább ellen javalt volt.  Higgyétek el, szerintem most sem eldobandó ötlet, sokan élhetnének vele. Akkor azért volt segítség. Fontos elvtárs behívott megbeszélésre, és megdicsért, hogy örvendetes dolog, hogy Ön kritikát gyakorol. Akkor Te fogtad magad, és önkritikát gyakoroltál. Vagyis nem gyakoroltál kritikát. Most felmerülhet bennetek: Miért is kellene nekem önkritikát gyakorolni?  Egyszerű a válasz. Összevissza irkálok, hol erről, hol arról, hol egyikről se. Ez így nem mehet tovább, nincs semmi elképzelés, valami áttekinthetőség abban, amit irkálok. Igaz, hogy én ebben kedvemet leltem eddig, de azért mégiscsak zsenánt. Ha már grafomán vagyok, akkor miért nem írok valami nagy művet. Mondjuk, rengeteg nagy művet írtak már. Oszt mire mentek vele? Megint csak azt kell mondjam, mint a Prédikátor: hiábavalóság minden az ég alatt. Ehhez szoktam hozzátenni, meg a víz alatt is. Na de, hajjátok lehet ez az én karmám. A múltkor kitöltöttem, egy tesztet. Unaloműzésből teszem az ilyesmit. Nem lehet mindig írni, meg olvasni. Kell néha felesleges dógokat is csinálni. Most félre ne értsétek. Az írás, meg az olvasás is felesleges dolog. Azt mondja a teszt: „Nagyon futurisztikusan látod a világot. Talán a jövőbe is képes vagy látni. Minden érdekel, ami új, ami más, mint a megszokott. Egészen egyedi látásmód jellemző rád, kreatív és nagyon különleges ötletekkel rendelkezel. Te nem követed az aktuális trendet, te alkotod és tervezed a jövőt. Bámulatos kreativitásodért nagyon sokan irigyelnek téged”. Hát hajjátok, ha ez így van. Márpedig miért ne lenne így? Akkor én pont jól csinálom a dógaim. Ami, azt jelenti, hogy nem is kell változtatnom a dolgok menetén. Vagyishogy továbbra sem kell semmiféle ügymenetre ügyelnem. Hát ennek örülök. Ja igen. Ezzel még nem is dicsekedtem Nektek. Képzeljétek már el, kreatív szűrrealista vagyok. Nem tudom, mit szóltok hozzá? Jelentsen is ez bármit, én amondó vagyok, hogy igazán büszke lehetek magamra. Nagy kreatívságomban, álmomban leszűröm a realitást. Jól van. Tudom, hogy ez a szűr nem az a szűr, amit annak idején magukra vettek a népek. Meg nem is az a szűrés, ami az iparban technológiai lépés, a konyhában meg a húsleves előkészítése tálaláshoz. Ez barátaim olyan művészettel kapcsolatos dolog, ami pár év híján száz éves. Leghírhedtebbek a festők lettek, de irodalmi körökben is voltak ilyen jellegű művész emberek. Olyasmit jelent ez, hogy a realizmus fölöttiség, vagy a realitáson túli. Tudjátok mit? Hát ezt, azért nem gondoltam volna magamról. Marha nagy szerencse, hogy vannak ilyen tesztek, aztán az ember megösméri önmagát. -.appa.