Azt tudjátok meg, hogy aki horgászni jár, az előbb utóbb halat fog. Sokszor járok így én is. Mindég variálok, hogyan kellene halat fogni. Mit változtassak meg? A Nyugati-főcsatornára járok, amiről tudni kell, rengeteg törpeharcsa van benne. Ez pedig szegény feje lévén nem őshonos faj, ezért nem szabad visszadobni a vízbe. A törvény értelmében, ha valaki invazív halat fog, és visszahelyezi a vízbe, az büntetést fizet. Itt megjegyzem, hogy az ezüstkárász is idegenhonos hal. No, ha már mindenképpen pusztulnia kell szegény törpéknek, akkor a megevés jut neki osztályrészül. A kisujjnyiakból olajos hal készül. A kicsit nagyobbakból ropi sül. A még nagyobbak pedig sülve, vagy paprikásként fejezik be földi pályafutásukat. Az egészen nagyok rántva is remek csemegék. Ebből a kategóriából kevés adódik. Van olyan időszak, amikor igen hevesen esznek. Ilyenkor alig esik be valami a vízbe, és ér feneket a csalétek máris húzza a zsinórt. Egy ilyen alkalommal úgy döntöttem, hogy a hosszú előkét rövidre cserélem, és meg is lebegtetem. Azzal a céllal, hogy a törpe nem megy fel a lebegőre, és szép ezüstkárászokat fogok a lebegő csalival. Átszereltem, és kérem remekül bevált a terv. Egyetlen törpét sem fogtam. Igaz egyebet sem. 50 %-ban működött az elmélet. A másnapi horgászatomon az előző napi sikertelenségtől függetlenül rövid előkés lebegtetéssel kezdtem. Cirka húsz perc alatt megjött a várva várt ezüstkárász.

Utána ezzel a módszerrel is törpét fogtam. Igaz, jó nagyokat. Az ember horgászat közben megfigyel dolgokat. Tegnap aztán bekövetkezett, amit vártam. A kagylódöglés. Már napok óta figyeltem, hogy a nagyobbacska törpék a haltartóba öklendezik a kagyló darabokat. Arra gondoltam, hogy megint pusztulnak, és azt elfogyasztják a törpék táplálékként. Amikor annyi elpusztul, hogy a törpék nem bírják felenni, akkor feldobja őket a víz a felszínre és a vízfolyás, meg a szél által sodródnak. Aztán nemsokára várható a törpék pusztulása is. Érdekes módon, egy korosztály pusztul belőlük. Pont az, ami egy-két év múlva már jó evős méretűek lennének. Na, még egy dolog jutott eszembe. A tiszai horgásztársak panaszkodnak, hogy fenéken nem megy a hal. Meg kell lebegtetni, a gilisztát is. Azt gyanítják szennyezés jön a Tiszán. Ami természetes. Mindig jön szennyezés a Tiszán, csak amikor nagyobb a vízhozam akkor nem venni annyira, észre a hatását, hiszen hígul a méreg. Szeretném megvédeni a szomszédos országok népeit. Mi magunk is szennyezzük a vizeket. Ezeket természetesen nem valljuk be, hírt sem hallani felőle.  -.appa.