Higgyétek el, csak kapkodom a fejecskémet. Jönnek, és jönnek a hírek.

• Eddig az volt, hogy:Tusup megcsalta Katinkát. Most meg azt hallom, hogy Katinka csalta meg Tusupot. A legutolsó képen, amit láttam Katinkáról, egészen lágy nőies az arca. Megszűnt, az „iron lagyság” Ez sajnos a teljesítményén meglátszódik majd. Kiderült micsoda aljadék, ez a Tusup. Megszüntette, Katinka rajongói oldalát. Hajjátok, szegény fiatalembert eddig sem kedveltem. Ne úgy szó szerint értsétek, hogy szegény. Amerikai üzletember. Megvan, a magához való esze. Vitt Ő, az úszásból befolyt közös szerzeményből is.
• "Megtisztelő, hogy közéleti szereplőként elsőként vehettem át a Nemzedékek jövőjéért díjat a Debreceni Tankerülettől" – büszkélkedett Kósa Lajos. Meg is írta, a Facebook oldalán. Na, ja. Erre a nem mindennapi jó hírre rengeteg gratuláló kommentet kapott, az exember. Lajos, az exember úgy értendő, hogy: expolgármester, exminiszter, ex 1300 milliárdos vagyonkezelő. Íme. A nemzedékek, és a népek tanítójává lépett elő. Én is gratulálok hozzá.
• Ha már Debrecen. Pálinkás József viszont nem járt ilyen jól. Igaz. Tudósokra nincs szükség ebben az országban. Legyen sok hülye, meg pártkatona. Az utóbbit, ezt a pártkatonaságot, a pesti srácoktól tudhatjuk. Ezt úgy kell érteni, hogy az embernek ne legyenek gondolatai. Ne legyen saját véleménye. Csak, azt fejlesztheti tovább, amit a nemzeti szellem diktál.
• Most jut eszembe. Elkiabáltam én Lajosnál, ezt a nemzedékek, népek tanítója dógot. Régen volt a népek nagy tanítója Szálin elvtárs. Itt Rákosi elvtárs. Szóval Lajos, a nemzet tanítója nem lehet, mert az maga Orbán Viktor. Annyi, de annyi okosságot mond. Nem csak a rádióban, hanem jártában, keltében. Azt mondta: szeretet vallásra felépült kultúránk van. Ami igaz is, ha jól belegondolok. Szeretik beállítani úgy a dolgokat, mintha törődnének az egyszerű emberekkel is. Persze ez nem igaz, de jól hangzik és sokan elhiszik.
• Azt is mondta hiányzik, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Gyerekkorában, ezt hallhatta. Mit beszélek? A Ő, beszédírójának gyerekkorában üveges tótok voltak. Az én gyermekkoromban, drótos tótok jártak. Tolták a biciklijüket az utcán. Kiabálták: fazikát fódozni. Ahol volt fótozni való, oda bementek. Letelepedett, az udvaron, vagy a gangon aztán elkezdte a sok kilyukadt lábas, meg fazék reparálását. Mindenki összeszedte, ami lyukas edénye volt, és más szomszédok is odavitték ahol a drótos Tót felállította ideiglenes műhelyét. Jut eszembe. Volt késes is. Az Ő biciklije úgy volt kialakítva, hogy köszörűt hajtott. Na, az Ő szolgáltatásait nem igen vettük igénybe. Apám hentes lévén rendelkezett egy köszörűvel, aminek vizes köve volt. Bevallom, roppant utáltam a köszörűkő forgatását. Unalmas volt az, egy gyerek számára. A városban volt műköszörűs, aki borotvát, ollót élezett, sőt korcsolyát is. Ne higgyétek, hogy a korcsolya Lajosról jutott eszembe. -.appa.