Azt állapítsuk meg nagyon gyorsan, hogy ez egy nagyon jó találmány. Miért van erre szükség? – kérdezhetitek most magatokban. Kérdezhetitek fennhangon is, én akkor sem hallom. Azt gondolom attól, hogy az én dobhártyámat nem közvetlenül rezegtetik meg, a hanghullámok, még felbukkan bennem a gondolat. Mondhatjátok, azt is: micsoda dolog ez? Hebehurgya módon megbántani másokat, utána mézes mázaskodni, helyre hozandó a sértést, a megbántást. Ugyan már. Nem erről van szó. Mit érnék el azzal, ha bántanák, bárkit is? Csak mindig elfeledem, hogy a művészek érzékeny lelkülettel lettek megáldva. Szerintem megverve, de akkor nem lehetnének büszkék magukra. Többször is származtak gondjaim, hogy hozzászóltam a versekhez. Én naivan, azt hittem (Bevallom, hogy nem régiben is), bár nem vagyok költő, hogy a költő kíváncsi arra, milyen reakciót vált ki, amit írt. Meg is kaptam érte a jutalmamat. Egyszer: "itt ez nem szokás". Ki is tiltott, az illető. A másik költő, verseket írt arról, hogyan kell verset írni. A szótagszám, a rím, meg minden, amit egy költőnek biztosan tudnia kell. Engem véve alapul azt mondhatjuk, kellene. Egyszer megírtam neki, hogy szentenciáit Ő is betarthatná. Komolyan mondom, egyik esetben sem volt bántó szándékom. Egyszerűen, nem vagyok művész. Részemről, ezt tartom furcsának, ami a Poeton megy. "Gyönyörűséges versed". Látszólag, ez az elvárás. Régebben, még belenézegettem, az új versekbe. Én, többről is azt gondoltam, hogy nem szabadott volna megjelentetni. Második gondolatként viszont, úgy gondolom, hagy jelenjenek meg. Ha, ír valaki, olvas, és elgondolkodik dolgokon az hasznos. Tudom, hogy ez manapság nem igaz. Tudjuk, halljuk látjuk, nem így van. Akkor hasznos gondolkodni, ha az a témája, hogyan csapjunk be másokat. Ezt hozta, a kor szelleme. Erre foghatjuk. Úgy gondolom, egy determinált világegyetemben, nem tehetünk mást. Az egyén hiheti, hogy Ő ezt tett, azt tett. DE! A többiek, is azért tesznek, vesznek. Mire, a sok szabad akarat összesítődik, olyasmi lesz belőle, amit senki sem akart. Azt gondolom, hogy a szabad akarat, látszólagos. Kényszerhelyzetben választ az ember, amiből lesz valami. Hihetetlennek tűnik, de végig gondolva a dolgot igaz. Nagyon kevés, és felületes információ birtokában hozunk meg döntéseket. Olyan döntéseket is, amelyek befolyással bírnak, elkövetkezendő életünkre. Van, mondjuk azt nagyképűen, némi tudásunk. Aminek igazságtartalmáról nincs megnyugtató ismeretünk. Teszem hozzá, gyorsan. Mert, mi lett volna, ha? - az ember akkor, ott mást választ. Sosem tudja meg. Azt is feltételezhetjük, hogy pár kunkor, inkább oldalkitérő után, (mikorra lecsillapodik a hullám) ugyanide jut el. (Elfogadva most, hogy van idő, és az lineáris). Elnézést kérek, ezért a kitérőért. Tudom, hogy a verset nem kell magyarázni. Voltak kapcsolataim költőkkel, és ők mondták. Én, azt  gondolom, az természetes, hogy más, és más reakciókat vált ki az emberekből egy vers, amikor olvassa. Ezért nem mindegy, hova kerül a vessző. Nézetem szerint a vessző, irányítás lenne, az olvasó felé. A költő szándéka jelenik meg benne. Hisz mennyivel másabb egy vers, mikor előadja valaki. Más interpretációban, egészen más értelmet nyer. Mi több, olyan előadást is hallottam, amikor az előadó megváltoztatott, egy szót. Írtam egyik társunknak: Azt gondolom, megértő módon, hogy a moderátor is azért nyúlt bele a versedbe, mert Ő úgy értelmezte a verset. Úgy gondolta, véletlenül elütötted. Én sem értek vele egyet egyébként, hogy belejavítgatnak. Nem tudom dolguk e, ilyesmi? Azt gondoltam utólag, nem közvetlenül a vers alatt kellett volna megtennem a megjegyzésemet. Az írók személyesen is elérhetőek, egy levelező felületen. Mondom ezt, már csak azért is, mert az olvasóknak (négy kilences tisztaságig), nem igen van fogalmuk arról, amit írtam. Ha, egyáltalán olvassák? - hisz minek is tennék?  A népszerűbb költők versei alatt annyi bejegyzés van, hogy túlságosan sok időt venne igénybe. Tartalmilag, az elvárásoknak megfelelően ömlengés. No meg idézetek a versből. Most jön a lényeg. Bocsánatot kérek, amiért odaírtam a vers alá az észrevételemet. Megígérem Neked, hogy a jövőben nem teszem. Többször megfogadtam, tartózkodom mindennemű vélemény nyilvánítástól. meg nem történtté nem tudom tenni a dolgot Sajnálatos módon, az már megtörtént, és abban a nem szerencsés formában, ahogyan. Sajnálom, és bocsásd meg. Most cseng a fülembe. Ez az utolsó előtti mondat, egy slágerből van.  -.appa.