A sok nép. Felölti tarka jelmezét,

és rosszkedve, színes kavalkádba vész.

(Na, hát zanzásítva ennyi az egész).

Ezt írtam farsang alkalmából. Az úgy vót, hajjátok (most nem arról beszélek, ahogy írtam, a fennebb olvasható sorokat), hogy a népek betyárul unták magukat. Dóguk nem nagyon vót. Télvíz idején pangott a mezőgazdaság. Nem kellett robotolni, hajnaltól késő estig. Ha megfigyeltétek, úgy van kitanálva a dolog, ha dógod van, akkor hosszabbak a nappalok. Na de, hiába vótak rövidebbek a nappalok, csak nem tudtak mihez kezdeni az idejükkel. Szóval ráértek.  Mivel üssék el az időt? Kitanálták, hogy inni, mulatozni, táncolni, az nem rosssz. Nosza csinyájjuk akkor. Oszt csinyáták. Akkor még nem vót feltalálva a szexuális zaklatás, hát nagy nyugottan mentek a vigasságba. Nappal is voltak rendezvények, csak akkor még nem így hítták, hogy rendezvény, mer a se vót még feltanálva. Ott meg fáztak, mer nem vót még a globális felmelegedés se feltanálva. Nem merték ezt nyíltan bevallana, - nem azt, hogy nincs globális felmelegedés - merhát hogy atta vón az magát, hogy fáznak. Micsinyájjunk?, micsinyájjunk? - tették fel magukban a kérdést. De, csak tényleg magokba. Vigyázva, hogy ki ne hallatszík belőlük. Na, lett megoldás. Fogták magukat, oszt elkezdtek Kiszebábot égetni. Hát drágáim, ilyen egyszerű, a farsangolási népszokás eredete. Mán, ahogy így jobban belegondultam. Tudom én. Nem tejjesen néprajz megközelítésű, amiket írtam. Lehet olvasni errűl a népszokásrúl mindenféle dógokat. Tanulmányozgassátok azt is, (ráértek tik is) de gondultam, csak papírra vetém, had tuggyátok mán meg, mi is az igazság ebben a kérdésben.  -.appa.