Gyimesbükki Rákóczi-vár. Meglepődtök. Jártam ott. Mentünk a busszal, egyik helyről a másikra. Ezeréves határ. Szóval töményen a látnivaló. Ha várakról akartok valamit megtudni, Sacika verseit kell keresni. Hihetetlen miket tud. Nem elég, hogy tudja, de mindezt verssé rendezi. Olvasva, a következő jutott eszembe:

• Mi, 2005-ben voltunk ott. Az út mellől, nekiindultunk a hegyoldalnak. Hány lépcső vezet fel? Lépcső nekem nem is rémlik. Az is lehet, hogy volt, és ott a tetőn kellett még kövek között mászni. Lépcső nekem, egy tűztoronynál emlékezetes. Ott ahol a közelben van Drakula háza. Erre is csak azért emlékszem, mert mondta az idegenvezető, hogy hány lépcsőn kell felmenni. Mondtam, hogy nem fel, hanem lemegyek. Ahol parkolunk, ott van egy presszó, és iszok egy sört. A várra visszatérve. Én falakra sem emlékszem. Összevissza nagy kövek voltak. Mondták, hogy itt volt fal, meg ott volt. Valami egybefüggő kősor tényleg volt, amit akár falmaradványként is felfoghattunk volna. Lehet megvetsz érte, de én nem lelkesedem ezekért a kőhalmazokért. Úgy gondolom, hatalmas pénzeket ölnek bele. Mutogatnak, magyaráznak, hogy ez volt, az volt. Végül is senki sem tudja hogyan is volt valójában. Ábránd, illúzió, mint minden az életben. Legutóbbi, várral kapcsolatos emlékem Regéc. Ott falakat építettek valóban. A legjobban, az tetszett, hogy egy gödör szépen ki lett kövezve, és odaírták, hogy az lehetett a lőporraktár. Én, úgy gondolom bármi más is lehetett. Emlékezetes még, hogy menetben megálltunk egy nemzetiségi találkozón. Ott remek hangulat volt. Az idegenvezető, már ideges vezető volt, hogy nem várnak meg, bennünket a múzeumban. A kislány olyan sok olyan szót mondott, hogy értettük ugyan, de nem szoktuk használni. Kiderült, magyar filológia szakos az egyetemen.
• Életünk könyvének lapjai, gyűröttek. Nehezen olvasható helyenként. Van, ahol kisimul, és kellemes olvasgatni. Szóval, lesznek még életedben, kellemesebb, jól olvasható lapok is. Kérdésem van, a következő sorral kapcsolatban. Direkt írtad így? 
  A magány vagy egy szív, aki tűzön vízen át szeret? 
  Tehát az olvasóra akartad bízni, hogy: 
  A magány vagy, egy szív, aki tűzön, vízen át szeret? 
  Vagy? 
  A magány, vagy egy szív, aki tűzön, vízen át szeret? 
  Nem kaptam választ a kérdésemre. Itt vagyok az óta is, dilemmába.
• Szépen fölépítetted a várat. Hogy pontos legyek. Az apevádat. (Egy vers forma, az apeva).
• Ha, bagatellizálni akarjuk, akkor mondhatjuk ilyen az élet. De, nem csak ilyen. Ilyen is. Hozzátartozik. Bármi volt is, az életünk része. Azzal teljes, és mi is csak azzal vagyunk azok. Mert, a mi részünk is. Előjönnek, és kiderül, hogy még mindig van, amit elő tudunk venni. Ami kellemes, és elmúlt. Elengedjük, ha nem is szívesen. Amint arra, Te is utalsz."eszembe jutsz, a szívem megremeg."
• Érdekesen fogtad meg, a dolgot. Kérdésként merül fel bennem. Bizonyosak lehetünk e, hogy: ennek az utolsó pillanatnak a létrejöttéért születtünk? Ennek a kötőjelnek, semmi szerepe a két szám között?
• Aztán, az is előfordul, hogy magam is verselésre, adom fejem. Az alábbiakban, két ilyenre van precedens:

Érdeklődéssel olvastam, lázadó versedet.

Patikamérlegen, nem mérhető a szeretet.

Ha, az ünnep, arról szólna. Azt mondod.

Nem akarod hinni, de Te is tudod.

Végtére. Az emberek sült bolondok.

Jóságról, szeretetről, szóló mese ámít.

Kirakat csillog, villog. Vásárlásra csábít.

Lázadhatsz, mind hiába. Ma, csak a pénz számít.

Lásd hát be. Kilóra mindenki megvehető.

Ilyenre alkotott minket, a Teremtő.

Ezek után: miket is mondhatnék Neked?

Hát: kellemes karácsonyi ünnepeket.

• Erre is, csak úgy cím nélkül reagáltam, a következő megjegyzés után:

Több oldalnyi gondolkodni való van versedben.

Minden ember látja a valósat.

Tudni véli a bizonyosságot,

ami persze nekünk, csak egy látszat.

Figyelsz? Bárhogyan is figyeled.

Az én valóm más, mint a Tied.

A teremtésben, nem lehet tévedés.

Az is csak, egy eleve elrendelés.

Higgyétek el. Minden a helyén van.

Ebben a káosz, univerzumban.

                                                     -.appa.