Sokszor erősen elgondolkodom. Meg kell e mindent érteni? Annyi mindent nem értünk a világból. Úgy van írva, hogy Isten kimérte, a tudás határát. A hazugságot, annak mozgató rugóit: kellene pont megismernünk? Mondom, pontosabban kérdem én ezt. Én, aki, két bejegyzést is tettem, a blog-on, ami a hazugsággal foglalkozik. Ez a 10 perc alatt 3 hazugság statisztikai adat. Biztosan hallottad már: hogyan lehet a hazugságot fokozni? Hazugság. Szemtelen hazugság. Statisztika. Ettől még tényleg igaz, hogy rengeteget hazudunk. Egyszer írtam, egy mellékmondatot, hogy milyen lenne, ha úgy igazán megmondanák az emberek egymásnak, amit gondolnak. Azt nagyon könnyű belátni, hogy az emberi cselekvések mozgató rugói, nagyon eltérőek. Bizonyosra vehetjük azonban, hogy minden esetben, az egyéni érdek áll mögötte. Mondjuk, én nem hiszek, az önzetlen emberi jóságban. Ez is egy máz, elfedés, szóval hazugság. Gondold végig. Sok esetben már a megjelenésével is hazudik az ember. Bizonyosan unod már a felvetésemet, de a szabadság is csak illúzió. Minden ember ismeretlen, és kicsit sarkítva, az is marad. Nehéz, a másik ember tudomására hozni dolgokat. Nem a tartalma miatt. A kényes témák még külön nehezítik. Felmerül: mi a kényes téma? Kinek mi? Neveltetés kérdése. Ami alatt azt értem, hogy milyen körülmények közt szocializálódott, kiskorától fogva. Az ember szabadosságában, nagy löketet ad, hogy otthon, hogyan társalognak. Milyen a család tagjai között fennálló kapcsolati stílus. Ezt, aztán viszi, a bölcsibe, az óvodába, az iskolába, a munkahelyre. Természetesen, ezek mind hatással vannak az egyedre, és vice versa. Írásban meg, még nehezebb kommunikálni. Valóban nem kíséri a gesztikuláció. Szerintem a mém sem érvényesül. Azt, hogy nem komolyan gondolja, ezzel jelölik :). Pesten rengeteg lehetőség van, a beszélgetésre. Olyan embersűrűség van, hogy az hihetetlen. Tömegközlekedés, hatalmas boltok. Mint azt már említettem, én nem is vagyok a facebookon. Többen azt mondják, hogy nagyon jó, és érdekes. A kellemetlenségekkel kapcsolatban azt mondják, az idő múlása jótékony hatással van. Elfeledi az ember a kellemetlenségeket. Vannak persze emberek, akiknél nem változik semmi, sőt gyűlölködésük fokozódik. Úgy gondolom, az ilyen megbocsátani képtelenség, a patologikus kategóriába tartozik. Amiket irkálok, az attól van, hogy szeretek irkálni. Tényleg van egy olyan hátsó szándékom, hogy lásd különböző beállításból a történéseket. Ez meddő dolog. Az emberek nehezen tudnak azonosulni, más ember véleményével. A szubjektum módosítja az észlelést. Ahogyan a műszeres mérések esetében, a detektálás pillanata módosít, ugyan úgy bizonyos változás áll be a tudatban is, mikor észlel, felfog (detektál) valamit az egyén. Gondold végig. Két egymás mellett álló ember másképpen látja, másképpen meséli el a történéseket (meccs, baleset, vagy bármi). Azzal kezdtem ugye, hogy az ember nem tudja megismerni a világot. Nem érti. Ettől még, azt mondom: érti?, nem érti?, meg kell próbálnia elfogadni. Nem erőltetem én, ezt az ötletet. Mégis, azt mondom. Sok igazság van ebben a gondolatban, hogy az ember próbálja meg elfogadni a világot. Olyannak, amilyen. Ha elégedett vagy a világgal, a világ is elégedett veled. Ami érthető is, hiszen nem konfrontálódsz annyit. Esetetekben is, valami ilyesmi történhetett. Te nem voltál valami miatt, elégedett magaddal. Emiatt aztán kapkodni kezdtél, pánikoltál, hogy: most mi lesz? Megint csak, azt mondom. Próbáld meg hát, olyannak elfogadni a világot amilyen. A világ is elfogad majd. Ne próbálj meg, mindég, mindenkinek megfelelni. Szerintem, az nem megy. Úgy gondolom, akkor már, nem is Te vagy. Hidd el. Lesznek emberek, akik így is elfogadnak. Így, amilyen most vagy. Az új házzal kapcsolatban is. Már illúziókat szövögetsz, hogy milyen jó lesz, mert többet találkoztok, a másik barátnőddel. És, ha nem? Állandóan, azon rágódsz. Őrlöd magad. Hogy mikor?, ki?, mit ír? Levelező partnereidnek lehetnek napi gondjai. Nem tudhatjuk. Nem biztos, hogy mindent elmond. Lehet még zárkózottabb lesz. Bezár előtted. Úgy érzi, belemászol az életébe. Az egésszel kapcsolatban, csak a kudarcokat boncolgatod. Mellékesen jegyzed meg, hogy voltak jó dolgok is. Erre kellene emlékezned. Vége van, de voltak benne kellemes napok, szép dolgokkal. Ehelyett Te, a kudarc miértjén rágódsz. A papotok elhelyezésével kapcsolatban. Az egyháznál szokás, hogy áthelyezik a papokat. Sajnálom Őket. Eleve hátrányból indulnak. Azt várják el a hívek, amit a régi csinált. Kétségtelen sok múlik a papon. Milyen programokat, összejöveteleket szervez. Bibliaóra, énekkar, baba-mama klub. Persze reformátusoknál ez is könnyebb. Katolikusoknál, nemigen szerveznek, baba-mama klubbot. Hozzánk is, nemrégiben került új pap. A pap házaspárnak is vannak pici gyermekeik. Mondhatjuk: ja, úgy könnyű.   -.appa.