Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy most szegény Havast fogom zrikálni, a zaklatásos ügyei miatt. Hát nem. Van itt min gondolkodni mostanság, a nélkül is. Tudom én, hogy Havas annyira Pubi, mint amennyire Olgika Muci. Nyugodjék meg hát, a Ti lelketek. Nem minden tanulság nélkül lett szegény Havasból Pubi. Fogalmam nincs róla, hogy a Pubi melyik név becézete, de jól hangzik. Annak idején egyik tanárunknak volt a beceneve Pubi. Igazából Ő István volt. Na, most ez a Pubi név, nem valószínű, hogy az István beceneve lenne. Nagyon egyszerű dologra alapítom, eme feltevésemet. Volt ugyanis, egy másik István nevű tanárunk is. Őt Stefinek becézték. No, hogy sikerült így kimagyaráznom a dógot, előveszem az adu ászt. 1967 óta egyetlen Pubival sem találkoztam. Ezzel ugyan nem oszlattam el, a levegőben lebegő kérdést. E gyönyörűséges (ahogy a Poeton írják) alliteráció után, elmondom mire volt jó ez, az egész. Hiányt pótoltam. Ilyen eszméletlen sok évet kellett leélnem, hogy egy Pubival is találkoztam volna. Adódott a megoldás, hiányérzetem megszüntetésére. Ha, anno az a tanár Pubi volt, akkor ez a tanár is legyen Pubi. Ebből ne következtessetek tévesen arra, hogy találkoztam Havassal. Találkoztam ugyan, de az Éva volt. A nem találkoztam kitétel Henrikre vonatkozik. Maradok, ama szeretet teljes várakozásban, hogy a későbbiek során sem találkozom vele. Oszlassunk azért, egy kis félreértést. Nincs nekem vele semmi bajom, de közös témánk sincs. Ily módon tisztába téve, és eligazítván a dógokat, nagy sebesen áttérek Mucikára. Na mert, hogy Mucika nevű ismerősöm, az tényleg van. Igazából Ő Irma. Nem akarom dicsérni a tanár urat, de azért el kell ismernem. Különböző trükköket vetett be Olgika ellen. Már csak azért sem dicsérhetem, mert nem láttam a riportot. Nem ígérhetem, hogy megnézem. Inkább, azt ígérem meg, hogy nem nézem meg. Nem érdekel. Az egész hajcihőben azért egy dolgot nem értek. Hatalmas sértésnek tarják, hogy mucikázott Havas. Pedig szerintem nem ez volt a sértés. Valami olyasmit is irkálnak, hogy egy különleges bókot (én minősítettem így) is bedobott Henrik. Szerintem nagyon jó trükkel élt. Kálmán Olgát idézte. Úgy állította be a dolgot, hogy az interjú előtti telefonos megbeszéléskor Olga, szidta. Azzal replikázott, állítólag Olga, hogy őt miért nem zaklatta, hiszen mikor megismerkedtek húsz éve, akkor még szép volt. Na, drága barátaim, hát ez, az igazi sértés. Egy nőre azt mondani, hogy az évek alatt megcsúnyult. Ezt tapasztalatból hallottam. Tudom, ez furcsán hangzik. Történe egyszer, hogy egy régi ismerősömmel találkoztam. A rég nem láttalak, tiszteletkört leíró mondat után, azt találtam mondani: de, széplány voltál. A bekövetkezett jelenségre, és egyben magyarázatként, a költőt tudom idézni: „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik”. Ősz bárd, ugyan nem emelkedett, de felötlött bennem, hogy hamarost fejem vétetik. Így aztán, szerencsétlen mondatomat, mi szerint ugye, széplány volt. Úgy folytattam, hogy: és milyen szépasszony lettél. Kérdésként felmerülhet: miért is nem akarom megnézni azt az interjút? Miért is zárkózom ez el: ilyen mereven? Annak is egyszerű magyarázata van. A Koncz Zsuzsa nyilatkozatával kapcsolatosan belenéztem, két felvételbe is. Az egyiken, egy noném, eléggé rossz megjelenésű ember szapulta Koncz Zsuzsát. No, nem úgy egy, az egybe. Keserveskedve olvasott fel, az előtte lévő papírokból. A nonémet úgy értem, hogy írtak oda egy nevet, meg valami beosztást is. Nekem egyik sem mondott semmit. Térjek a lényegre, ugye? Meg is teszem. Egy beszélgetésből részeket ragadott ki. Azokat sajátos értelmezéssel fűszerezte, az illető. Jól láthatólag, a Koncz által mondott szöveget hallotta de, nem értette. Rosszindulatiság lenne részemről feltételezni, vagy azt gyanítani, hogy direkte félremagyarázta a hallottakat. Olyan módon magyarázta a Zsuzsa által mondottakat, ami nem következett, abból a mondatból, ami elhangzott. Szó nem volt például arról, hogy a környékbeli népeket dicsőítené. Hirtelenjében megjegyzem, a nyelvvel kapcsolatban. A dolgok jelenlegi alakulása, állása szerint, a magyar nyelv sorsa megpecsételődött. Nagyon odavagyunk, a magyarságért, a nemzetért, a nyelvünkért. Csácsogás, meg racsítás szinten. Nézzünk már szét! Mit látunk? A reklámokban, tele van minden idegen kifejezéssel. Már nem is írják ki, hogy és. Odabiggyesztenek egy end szimbólumot, oszt annyi. Hát ezeket gondoltam én itt kora reggel, amivel két fejet ütöttem egy csapásra.   -.appa.