Én elhiszem, hogy nincs ellentmondás abban, amit írtál. Ismét megjegyzem, hogy az írás alkalmatlan az egyértelmű kommunikációra. Nagyon körbe kellene írni, és vélem még akkor is félreérthető. Nem is kértelek, hogy bármi ellen is tiltakozz. Az is egyértelmű, hogy nem jól látom a dolgokat. Én megállapításokat tettem a leveleid alapján. Ez lehet téves, a kevés információ miatt. Nem mondtam, hogy bármi is kötelező lenne részedre. Azt írtam, hogy csináld, ne csak tervezgesd. Abban igazad van, hogy amit elkezdtél, és műveled, azzal kapcsolatban meg kellett volna, hogy dicsérjelek. Ezt nevezik pozitív megerősítésnek (azt hiszem). Most megteszem. Megmondom Neked, ahogy van. Én egy hebrencs ember vagyok. Nem tervezgetek. Pif-paf, csinálom. Tegnap kimentem a vízpartra, mert azt hittem elhagytam, egy woblert. (Ez olyan biz-basz, amit mi horgászok húzgálunk a vízben). Ha már ott voltam, akkor elkezdtem pergetni. Esett, a hideg eső. Fújt a szél, ez még hidegebbé tette a levegőt. Egy vékony zokniban voltam, és a hideg vízben jól lehűl a gumicsizma. Szóval, megfagytam. Belátom. Ebből a szempontból igazad van, érdemes megtervezni a dolgokat. Nekem az, nem a formám. Akkor, annyi mindent figyelembe veszek, hogy nem lesz a dologból semmi. Abban is igazad lehet, hogy érdemes utána nézni dolgoknak a neten. Ezt horgász ismerőseimtől is tudom. Ők böngészik világba. Mit? – és hogy? Összehasonlítgatják, hogy melyikről, mit írnak. Én meg, veszem ami van, oszt annyi. Így gyűlik össze, rengeteg kacat. Mondjuk, azoknak is, akik tervezgetnek, meg hasonlítgatnak. Honnan lenne fogalmam arról, hogy mióta tervezed az utat? Nekem monoton lenne, egy ilyen zarándokút. Legalábbis úgy vélem. Most megint Ritára hivatkozom. Ne, haragudj rá, lehetőleg rám se. Ő, úgy élte meg, hogy a zarándokút, egy csodálatos dolog. Azzal komolyan megleptél, hogy ezt a zarándoklatot, nem csak katolikusok csinálják. Valamiért, én azt hittem. Talán, amiatt, hogy csak katolikus templomokban láttam kitéve hirdetményeket. Igaz Pócson is vannak sokan, de azok szerintem busszal jönnek.  Most egy kis kitérő. Úgy rémlik, mikor Regécen voltunk, akkor ott is láttam kitéve, hogy pecsételő hely, és mintha az is zarándokút lenne, ami ott elmegy. Ezt biztos tudod, hogy melyik. Írhatnál ezekről, hisz én teljességgel tájékozatlan vagyok ebben (is). A neten biztosan megtalálható lenne, de ezekben a böngészésekben is béna vagyok. Arról nem beszélve, hogy bosszant, amikor mindenféle dolgok jönnek be. Elhatározásodhoz gratulálok, hogy nem emlegeted a facebookot, meg a régi barátnődet. Ez a legjobb, úgy vélem. Egyáltalán nem gondoltam, hogy az neked jó. Sőt azt láttam, hogy rossz. Természetesnek vettem, hogy írod, hisz ezért kezdted el a levelezést. Nekem kikapcsolódás, az irkálás, ezért biztattalak, hogy írj novellát. Nem tudom, hogy van ez. Valahol olvastam, hogy a költőknek kedélyhullámzásaik vannak. Olyankor apátiában vannak, és kedvtelenek. Nem írnak, csak szomorkodnak. Nem mélyedtem el a témában, de olyan depressziónak tűnik számomra. Alkotói, vagy művészi válság. Ne kezdj el tiltakozni. Egyrészt megígérted. Másrészt egy szóval sem mondtam, hogy Neked is az van. Szokásom szerint irkálok. Az ismerősömnek tényleg megírom a levelet, de arra több idő kell. Megkezdtünk egy levelezést, a világgal kapcsolatban. Mivel nehéz egyértelműen elmondani, leírni, meghatározni a dolgokat, ezért ez többszöri nekifutást igényel. Összeírtam már, több gondolatot, de szeretném egyértelműbbé tenni az egészet. Rá kell hangolnom magam gondolatilag. Eligazítás végett. Én dolog alatt, bármit értek, tehát akár személyeket is. Na, erről ennyit. Köszönöm a biztatást. Nekem is vannak ismerőseim, akikkel hébe-hóba felhívjuk egymást. Ha, a környéken járunk, megkeressük egymást. Szerintem, havonta, ha beszélgetünk, vagy még ritkábban. A levelezéssel kapcsolatban. Én szeretek irkálni. mindegy mit. Természetes, hogy írok Neked. Az elsők között voltál a Poeton, aki írt nekem. Aki érdeklődött. Az megint egyértelmű, hogy fogalmam sincs arról: mi megy benned végbe? A levelekből én azt olvastam ki, hogy kínlódsz, ezekkel a dolgokkal, amikről levelezgetünk. Mindez olyasminek tűnt számomra, amiben nem tudok Neked segíteni. Megpróbáltalak kizökkenteni. Lehet nem volt szép tőlem. Bevallom, tetszik ez a kis harcos Gizella, aki kiáll magáért, és nem próbál meg, feltétel nélkül megfelelni. A levelezéssel kapcsolatban, amikor nem akarsz levelezni, akkor nem írsz. Szerintem ilyen egyszerű ez, de ugye én nem vagyok tervezgető típus. Sokszor csalódtam, mert azért olykor én is terveztem. Olyan lendülettel tervezgettünk horgászatokat, és nem az lett, amit vártunk. Tény,  hogy volt valami kellemes ezekben az elgondolásokban. Most ott tartok, hogy az építész örül, amikor tervezget, mert később pénzt kap érte. Na, lassan befejezem a levelet, mert telik az idő. Gyógyszer bevétel. Még egy kis hírolvasás, aztán reggeli. Később még vissza is kell lépnem a netre, mert a kardiológusnak írni akarok. Nem merek hajnalban, mert szerintem őt felkelti a telefon. Mikor a börtönben dolgoztam, ilyen időkben, meg korábban is írtam a dolgokat. Egyszer szól az ügyvezető: azért ezek nem olyan fontosak, hogy én hajnalban ébresszem. Na, innen tudok arról, hogy az okos telefonok felkötik a gazdit, hogy figyejjél mán, valami marha írt Neked. Zárszóként. Ígérem, nem foglak elemezgetni. Most sem ez volt a célom, csak reagáltam. Alapállásomból kifolyólag természetesen. Na, ezt is úgy, hogy nem tervezgettem meg, Csak írtam. Nem többször végig olvasva, kigyomlálgatva, ami félreértésekre adhat okot. Szóval bocsánatot kérek, meg elnézésedet is. Ha, nincs mind a kettő raktáron, akkor azt kérem, amelyik pont van. :) Ha, egyik sincs akkor úgy jártam.     -.appa.