Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nyugdíjasnak lenni (leszámítva, hogy megöregedett az ember) micsoda remek foglalkozás. Olvassátok, hogy tisztelet, és törődés övezi őket. Hát nem. Most nem arról beszélek, hogy sokatok lenézi a nyugdíjast. Abból a logikai megfontolásból kiindulva, hogy: úgyis mindenki pátyolgatja őket, akkor nekem már nem kell. Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy előfordulhat, hogy Ti is megöregedtek. Nézzetek körül. Sok ember van, aki nem hal meg fiatalon. Ezeknek az embereknek nagy része nyugdíjas lesz. Tudom, a kormány számít arra, hogy a nyugdíjasok visszatérnek a munka világába. Ne feledjétek el, hogy bizony vannak olyan foglalkozások, amik egy bizonyos kor után, egy kialakult egészségi állapot bekövetkezte után, már nem végezhető. Egyszerűen nem alkalmas rá az ember. Romlanak az érzékszervek, a reflex, még az is lehet, hogy meg-megszédül az ember. Ilyenkor következnek a nyugdíjas évek, amit embere válogatja, ki hogyan? – tölt el. Talál magának valami hobbit, amiről azt gondolja, hogy nem hiábavaló időpazarlás, hanem egy hasznos cselekvés. Most arról szeretnék szólani, amikor az ember nyugdíj mellett dolgozik. Nem sumákban, hanem szépen be van jelentve. Értem alatta, olyan módon, ahogyan azt a törvény előírja, fizetik utána a járulékokat. No ebben az esetben, a befizetett nyugdíjjárulék 0,5 %-a, következő évben a nyugdíjas legnagyobb örömére, mint nyugdíjemelés megjelenik. Eleddig úgy volt, hogy a nyugdíjas kért egy igazolást a befizetett járulékairól. Azt elküldte a Nyufinak. Ők ottan számolgattak, meg ki tuggya mi minden dóguk vót vele, de (ha, jól emlékszem) április körülre megjött az emelés, vissza menőlegesen. Ez ugye, amint azt láthatjátok macerás volt. Megkönnyítendő a nyugdíjasok sorsát, nem kell kérni. Az emelést az állam, önként és dalolva adja. Mondom én ezt, de űk azt mondták: az Országos Nyudíjbiztosítási Főigazgatóság Központja hivatalból induló eljárás keretében állapítja meg. Mikor ezt megtudtam a könyvelőtől, én magam is majdcsak dalra fakadtam. Meg mit tagadjam, örömkönnyekre is, a törődésnek ettől a megigézően szép példájától. Kicsinykét, de tényleg úgy éppenhogy csak furcsállottam, hogy az eljárás befejezésének legkésőbbi időpontja, tárgyév október 31. No de, lehet az akármikor is. Megígérték, akkor azt meg is tartják. Nem pont arra gondoltam, hogy az időpont október 31. után lesz. Arra sem gondoltam, hogy a megtartás, azt jelenti, az állam a nyugdíjemelés összegét megtartja magának. De soroljam csak. Ahogy megkaptam októberben a nyugdíjamat látom a szemeimmel, ezen biza semmiféle emelés nincs. Nosza, egy szép napon, ami éppen 10.-ére esett, képletesen pennát ragadtam, és megírtam a Nyufinak: nem kaptam meg a 0,5 %-ot. Ők 26.-ai dátummal nagyon kedves hangú levelet küldtek. Ebben megírták, amit én is írtam nekik, hogy nem kell kérni, és október 31.-ig megkapom. A nyomaték kedvéért elküldték nekem kinyomtatva a tájékoztatót is. Így aztán, nagy türelmesen vártam, mert a türelem rózsát, meg nyugdíjemelést terem. Roppant türelmem révén megvártam a decemberi nyugdíjat. Most meg fogtok lepődni. Abban sem volt emelés. A múlt héten megkerestem a levelet, és felhívtam azt a telefonszámot, ami az ügyintézőnél volt feltüntetve. Most megint meglepődhettek. Azt mondja a gépállat: ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Nyilván elütöttem a számot. Újra pötyögöm. Megint csak azt mondja. Forgatom a borítékot. Leolvasom róla a központi számot, és azt hívom. Barátságos, dörmögő férfihang fogad. Mondom, kivel szeretnék beszélni, meg a telefonszámmal is hogy jártam. Mondja, mert a hölgy már nem ott van. Ügyfélszolgálatos. Egyezkedek. Jó nekem az is, aki aláírta. Biztos az a főnök. Mondja, a barátságos hangú: Ő is ügyfélszolgálatos. 12 után tudja őket kapcsolni. Mert, mi a gond? Mondom neki. Azt mondja, tud Ő két pesti telefonszámot, amit nemrégiben kaptak, meg mond egy email címet is. Ha, foglalt lenne. Elmondja, hogy a TAJ szám feltétlenül legyen kéznél. Az emailnél is, 05-TAJ szám. Szóval korrekt tájékoztatást kaptam. Kimondottan jól esett. Hívom a pesti számot. Meglepetésemre pár csengetés után fel is vette egy kellemes hangú hölgy. Mondom a magamét, érdeklődésére. Elmondom, hogy olvasom a minap, szeptember 31.-ig minden nyugdíjas megkapta az emelést. Én nem. Nagyon jó számot tetszett hívni dicsér meg. Nem tetszik egyedül lenni, és már kérdi is az adatokat. Majd, a nyugdíj törzsszámot kéri. Mondom én TAJ-ból készültem. Az is kell. Közben fél kézzel előszedem a fiókból a törzsszámomat. Azt mondja, hogy berögzítette az adatokat, most majd meg fogom kapni a nyugdíjemelést. Ne aggódjak, visszamenőlegesen. Ez, egy két-három hetet vesz igénybe. Szóval jövőre? – kérdem. Hát az ön esetében igen. Ezek után jó hangulatban elbúcsúzunk, kölcsönös jókívánságokkal. Hanem tudjátok, felrémlett valami nekem. Január 1-től nyugdíjemelés. Mivel, erről a 0,5 %-ról még nem fognak tudni, ezért erre nem is emelnek semmit. Kezdhetem újra a levelezést. Meg várhatom megint egy évig nagy türelmesen, az idei 0,5 % utáni emelést. Fogjuk fel úgy, hogy gondoskodnak arról, legyen tevékenykedni valója a nyugdíjasnak. Meg se forduljon a fejecskétekben, hogy aki nem jár utána, annak odavész a pénzecskéje. Ma már, nem érvényes a mondás, hogy: sok kicsi sokra megy.  -.appa.