A múltkori levél alapján, térjünk csak vissza, a terepmászkálásra. Voltam katona, pontosabban határőr. Hidd el, hihetetlenül kemény menetgyakorlatokat hajtottunk végre a kiképzésen. Visszatérve, a másik mászkálásomhoz. Horgászatkor, amikor pergetek, hatalmas derékig érő gazban, nádasban csörtetek. Olykor esek-bukok. Ezt nem szeretem, de kénytelen az ember megcsinálni, hogy közvetlenül a vízparthoz jusson. Azt megtapasztaltam régebben, hogy a tervezgetés jó. Megértem, ebből a szempontból, hogy az leköti az idődet, és jó érzéssel tölt el. Nekem, nem úgy jöttek be, a dolgok, ahogy elgondoltam. Lehet nem vettem komolyan azt se. Mármint a tervezést. Így aztán már nem olyan jó, mert előre bosszant, hogy valamit kihagyok. Azért is van talán, hogy úgy beleugrok a dolgokba. Nemrégiben egy délután elindultam pecázni. Aztán onnan átmentem kb. 8 kilométerrel odébb-re, (vagy odábbra). Setét volt mire hazakeveredtem. Mondjuk ez nem nagydolog, mármint a sötétség, mert emiatt, az idióta óra állítás miatt 3/4 5-kor már olyan sötét van, mint a mikulásban. Mi több, december 21-ig napról napra hamarabb sötétedik. Az átállás utáni első két hétben mérik, hogy mennyi áram fogy. Ilyenkor ténylegesen van megtakarítás. Ezzel számolnak. Utána viszont semmi méricskélés. Ezt, még régebben, egy hivatalos személy mondta el a rádióban. Kora délután, négy órakor már világolni kell. Ha, csak egy picinyke esze lenne, ennek a sok megátalkodott marhának, akkor félórával odébb tennék, oszt úgy hagynák végleg. Az emberiség szervezete ráállna, és élnének békességben. Biza, úgy van az, ahogyan írod. Tökéletesen igazad van abban, hogy meg kell szokni, a terepen való mozgást. Künn a vadtermészetben, mindenféle buckák, gödrök vannak, amiben aztán el lehet esni. Akár, egész komoly sérüléseket lehet szerezni. Az ember barátja a természetnek. Szereti, óvja. (ez itt irónia, hisz az ember nem óvja a természetet, inkább gyalázatos módon kizsigereli) Ugyanez fordítva nem igaz. A természet nem szereti, az embert, ellenséges vele szemben. Aztán meneteléskor, át kell esni egy holtponton (a buckákon kívül), ahonnan már gépiesen megy az ember. Nem érez fáradtságot. Szerintem, ebben az állapotban, az viszi előre az embert, hogy a távolságot teljesíteni kell. Használjak nagy szavakat. Le kell győzni. Volt egy kollégám, aki futott. Számomra értelmezhetetlen volt. Az benne a jó, hogy egy idő után, csak futsz, és futsz. Igénye volt rá. Lefogyott vele egy csomót. Na, azóta pingpongozik. Ezzel még többet lefogyott. Vett otthonra adogatógépet, és püföli a labdát. Edzésre is jár, meg természetesen a meccsek. Én nem vagyok ilyen kitartó semmiben. DE, ilyen igény fel sem merült bennem. Jó. Horgásztam versenyszerűen, de az más. Azért a zarándoklat fogós kérdés. Lehet még az is, hogy egy zarándoklatot abbahagynák, ha nem tetszene. Az meg olyan zsenánt lenne. Mindent arra fogok, hogy mi reformátusok nem csináljuk. A gyertyagyújtással is ez van. Holott az itteni reformátusok gyújtanak. Mint előrébb olvashattad, a gyújtogatás a gyertyákra vonatkozik, meg a mécsesekre. Anyám, annak idején azt mondta: mi reformátusok nem gyújtunk, és én ehhez tartom magam. Azért nem hallgattam én rá, ennyire mindenben. Amúgy, ez a nem gyújtás praktikus. Nem kell beszerezni. Nem kell utána összeszedegetni. De, mégis csak kell, mert a sógornőm gyújt, és én szedem össze, a mécsesek üvegjét. Tavaly eltörött a mécses. Ez komoly, nem csak a poén végett írtam. Na, tegyük el magunkat holnapra.    -.appa.