Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Ti nem hisztek. Felkiáltván. Hiszek, amit látok! Felhívnám figyelmeteket régebbi gondolódzkodásomra. Ugye, azt tisztáztuk?, hogy az ember mindég gondolkodik. Ha, nem veletek tisztáztam, akkor másokkal. Mitől lesz, az embernek gondolata? Némi iróniával mondhatom: gondoljatok bele. Az ember érzékel. Hall, vagy lát valamit. Ide tehetjük a látás kategóriába, az olvasást is. Igazatok van. Ízlel is, és az érzékelés alapján is keletkeznek gondolatai. Persze, szokták mondani, hogy valami hatodik érzéktől vezérelve. Említsük meg tehát a szaglást, és nem utolsó sorban a bőrt, ami teljes testfelületünkön teszi lehetővé a tapasztalatszerzést. Merül föl a kérdés: hogyan alakul ez ki?, hogy gondolataink lesznek. Ott van, az ártatlan csecsemő, (aki eleve bűnben született, de ezt most inkább hagyjuk) aki heverészik, ott ahol heverészik. Nagymértékben függ attól, hová született. Palotába? Putriba? Melyik részére a Földnek. Most szép példáját adtam, annak, hogy az ember, gondolatai csaponganak. Normális esetben, az ember irányítja a gondolatait. Igyekszik a felvetett témára koncentrálni. Most direkte engedtem el, a biblia irányába a gondolatokat, hogy lássátok: mik merülnek fel?, miközben békésen írogat az ember. Természetesen gondolatok kerülnek elő, olvasás közben is. Itt közbevetem, hogy a szerteágazó gondolatok, zavaróak olvasás közben. Előfordul, hogy nem tudja követni az olvasó. Persze, az olvasónál is kialakulhat, egy gondolatsor kavalkád. Ű baja, olgya meg magának, mondaná, az egyszerű bűdi ember. Abból is az egyszeri, mert manapság, már nem mondanak ilyet. Amit most mondok, azt nyilván, mindannyian megtapasztaltátok. Beszélgetés közben, nem annyira zavaró, a csapongás. A közvetlen kapcsolat jobbá teszi a megértést. Itt közbevetem, hogy ennek köze lehet a morfogenetikus mezőhöz. (pszi mező, mém) Mintegy telepatikus segítség jelenik meg. Ugyancsak idesorolom, a már emlegetett hatodik érzéket is. Megérne, egy külön értekezést. Nos. Ha megfigyelitek, még a telefonon történő eszmecsere is zökkenőmentesebb, jobban érthető, mint az írásban történő közlés. Nem volt véletlen, hogy az imént bedobtam, a tapasztalat szót. Ott heverészik, a kis csecsemő. Születésétől kezdve különböző hatások érik. Jók, rosszak. Az anyaméh körülményeihez képest, mindenképpen inzultusok. Ezek raktározódnak, amihez hozzájönnek, a tanult dolgok. Itt gondoljunk a legegyszerűbbre. Kezdetektől beszélgetnek vele, amit szintén elraktároz, mint az összes többi dolgot. Illusztrálom egy példával. Ismerősömék unokájukat, nagyon védték. Ami helyes is. A kályhától nagyon távol lévő gyermekhez máris ugrottak. Jaj! Nem szabad! Zsizsa. Egyszer valamiért lankadt, a mindenre kiterjedő figyelem.  A kicsi üvölt, mutató ujját felemelve. Az ellátás, vigasztalás után, a kályha közelében a kicsi mondta: zsizsa, tüt. Soha többet nem ért a forró kályhához. Mondhatjuk, a gyermek nem hitte el, amiket hallott. Tehát, egy nagyon fontos dolog szerepet játszik még a gondolkodásunkban, hogy az ember hisz is. Itt most nem vallási szinten gondolkodom a hitről. A hallott, látott, ízlelt, érzékelt dolgokat, mondjuk úgy, a tapasztalatokat rendszereznie kell. Rangsorolnia kell. Elhiszi, vagy se? Későbbi élete során, a megszerzett tapasztalatokat, - amik folyamatosan bővülnek – összehasonlítja, a mindenkori állapottal, amik a jelenben vannak. Úgy vélem, (mondhattam volna nyugodtan „gondolom”) mindezen felsorolt hatások összességeként jelent meg, alakult ki, az ember életében, és a mi életünkben is a gondolkodás.   -.appa.