Na, ugye kicsinyhitűek megírom a hetedik részt. Mert amit megígérek, az meg van ígérve. Ja, azt be is tartom. Ha el nem feledtem közben. Most azonban nem ez történt.  Meg még, egyből bosszankodással kezdtem az írást: Állandóan beugrik egy reklám valamiért. Egyszerűen nem hagynak egy levelet végig írni. Aztán rájöttem, ha írok, írja, csak nem látom. Mindegy, ha leugrik, akkor elolvasom. (Írtam, hát tovább). Érdekes, hogy az ellen versedre, Feri nem is reagált. Biztos olvasta pedig, de valószínűleg nem akart abba belemenni, hogy Téged is lehülyézzen. Csillagos ötöst adva, hogy ez tőled igen nagydolog. Rátérek a Modern háziasszonyra. (most jegyzem itt meg, hogy egy versről beszélek, olvassátok el a Poeton). Nekem tetszik. Mi több sok lehetőség lett volna még benne. Bár azt is el kell mondanom, hogy így rövid, és csattanós lett. Így aztán sose tudjuk meg, melyik lett volna a jobb. Elhúzni, egy kicsit, vagy így, egyből robbantani. Azt hiszem, én emiatt nem írok jó verseket. Sokat meditálok rajta. Jobb lenne talán, ha hagynám úgy, ahogy megszületik. Sajnos nem tudom, azt tenni. Még a nejem halálakor írt vers is három nap alatt lett kész. Ebben persze benne van a megelőző nap is. Tamással kapcsolatban. Ami miatt kitiltott, abban láva, meg színek vannak az első strófában. Egyszer rákeresek. Szóval eléggé megbonyolította képileg. Én úgy gondolom, nem léptem fel sértőleg. Azt írta, hogy az mindenkinek tetszik, azt idézgetik. Na, így jártam. (most jegyzem itt meg, hogy nem esett jól). Válaszul, a következőt kaptam. Köszönöm, hogy elolvastad a "Modern háziasszony"-t, ennek valóságalapja is van. Én abban nem értek Veled egyet, hogy hosszabban jobb lett volna kifejteni, mert úgy vélem, az olvasót nem illik kifárasztani - ha röviden is meg lehet jeleníteni a történéseket. Sokszor a kevesebb a több! Én is többször előveszem a verseimet - úgymond '"fésülgetem" őket. Mindig találok valami javítani, igazítani, szépíteni valót bennük. Amikor viszont beküldöm, már többé nem nyúlok hozzájuk. Hagyom, hogy éljék a saját életüket - mint ahogy tettem a leányaimmal is. Olvastam az előző leveledben, hogy leánykádat várod haza, ezért horgásztál - emlékszel-e azokra a verseimre, melyek a horgászás örömeit ecsetelték? Nagyon szerettem pecázni - akkor még nem írtam verseket - most visszaemlékezéseimben jelenítettem meg az élményt. Kívánok nagy boldogságot leányoddal való együttlétetekhez. Nejed halálakor írt versed nagyon megrendítő volt - azt nem is szabadna hosszabbra nyújtani - benne van a férj keserűsége, ahogy Istent megszólítja, s kérdőre vonja tettéért. Amikor valami megrendítő történik az emberrel - vagy felemelő érzés keríti hatalmába - "kiszakad" belőle, mint a vulkán tör fel a mélyből. Na, ehhez nem szabad utánanyúlni! Amikor az ilyen vers megszületik, azt az érzést kell megörökíteni. Később már hamis képet kapunk, ha változtatunk rajta. Tamást én szeretem - érdekes verseket ír. Ha megtalálnád azt a versét, amiről szó van, szívesen elolvasnám még egyszer - ha egyáltalán olvastam, nem tudom. (most jegyzem itt meg. Megtaláltam, elküldtem, és Ő is zavarosnak találta). Most befejezem az írást, kicsit elfáradtam - még csak annyit, hogy szombaton egy baráti párral Süttő-re kirándulunk - Pödör Gyuri meghívását fogadtuk el, egy "Kő-Fesztivál"-ra. Régóta szeretnék találkozni Vele, végre személyesen is megismerjük egymást. Utána Komáromban szándékozunk pancsolni egyet - úgy tűnik, jó idő lesz a hétvégén!        -.appa.