Nem, gyönyörű színekben pompázó szárított levél. Ez, a számítógép fiókjában rekedt. Nem sokkal az után keletkezett, hogy az infarktus után otthon lévén, jöttem, mentem, tébláboltam. A gépállat szerint: (2016. szeptember 24. 6:49) Itt az idő felkelni, így aztán nekiállok levelet pötyögni. Arra gondolok, hogy azért alakult ki nálam ez az érelzáródásos  dolog, mert nem ittam elég vizet, és nagy melegekben kinn voltam órákon át. Az orvosok szerint nem, ez egy érbetegség, nincs köze hozzá annak, amit mondok. Kétségtelenül keveset gyalogolok, mert autóval megyek szinte minden hová. Most jegyzem itt meg, hogy akkor is tudtam, ez az én eü, meg szoc. problémám. Ügyesen témát is váltottam. Az elöljárókkal kapcsolatban. Lehet más az érzéked ezek használatával kapcsolatban. Erdélyből származol, és azt tapasztaltam, hogy egyfajta tájszólással beszélnek. Itt ne a kiejtésre gondolj, amint azt a Szegediek, vagy a palócok teszik. Másképpen rakják össze a mondatot. Ami hirtelenjében eszembe jut. Meg kell csináljak. Sok eltérő szerkezet van, ami nem ennyire eltérő. Olyanok, amik megfelelnek a magyar beszéd szerkezetének, de mi valamiért nem használjuk. Ott feltűnik, hogy otthon nem így mondjuk. Ne értsd félre a dolgot. Nem vagyok az, aki ragaszkodik a kőbevésett nyelvhez. A nyelv folyamatosan változik, mondhatjuk azt is, hogy fejlődik. A névelőket kedvelem, úgy vélem meghatároznak valamit, irányítgatnak, egyértelműsítenek. Azt hiszem küldtem Neked az okhatározói mellékmondatokból. Abban gyakorlatilag felrugdosom a nyelvtani szabályokat. Mi több, mostanság a blogon rendre jelentetek meg olyan írásokat, amiben kiejtés szerint írom a szavakat. Ezzel azt akarom mondani: ha, nincs kedved elöljárókat használni, ha úgy érzed, nem teszi érthetőbbé a mondandódat, akkor ne használj. Tudod, én mindég úgy érzem, hogy nem érthető meg egyértelműen, mit is akarok mondani.  
A MÉM-et, ott említettem meg, amikor a századik majomról értekeztünk. Valami olyasmi ez, hogy a tudás terjed. Akár genetikusan is. (most jegyzem itt meg, hogy más helyen irkáltam már a morfogenetikus mezőről, melyet László Ervin pszi-mezőnek nevezett). Aztán újabb témaváltás a rádiózás területére. Láthatjátok, mily sokoldalú egyéniséggel van dolgotok. Szeretettel hívom fel a figyelmeteket. Nem egyén. Egyéniség. Ez, azért nem mindegy. Akinek füle van, az hallja. Milyen jó mondat, mi? Hát, na. Erről jut eszembe, hogy a múltkor valaki más is mondta, Ildikón kívül. Hagyatok most mán, hagy térjek vissza a rádiózásra.
Valóban érdekes volt. Sokat segít az embernek a füles. Hallod ugyanis magadat és nem beszélsz erősebben, mint ahogyan kell. Ennek köszönhetően, nem hajolsz közel a mikrofonhoz, nem torzul a hang. Ez itt egy kis rádió volt. Mára átment teljesen konzerv rádiózásba. Teszem hozzá a főszerkesztő hozzáállása miatt. Mindenkit csesztetett, hogy felkészülten kell beülni. Néha, Ő alig  tudta beolvasni, amit hirtelenjében elindított a net-ről. A délelőtti műsor kötöttségét nem kedveltem. Kevés beszélgetés volt, a többi horoszkóp, meg ilyen szokványos dolgok. Beültem néha segítségképpen, mert egyedül, meg sok volt lenyomni a délelőttöt, még a sok zene mellett is. (Még mielőtt befejezném. A jó mondat a bibliából van).   -.appa.