- Monostori erőd. Jártam az erődben. A sors fintora, hogy mire felépült, kiépült teljességében, úgy megváltozott a hadviselés módja, hogy léte értelmetlenné vált.
- Amint arra utalsz is, alaptörvény van. Gondolkodhatunk a biblián. Tíz parancsolatban azonban, nem lehet mindent leszabályozni. Bonyolultabb lett sokkal a világ. Aztán meg. Mózes is sok időt eltöltött a Hóreben, míg átvették az Úrral a dolgokat. Azt sem tudjuk, akkor hogyan volt szabályozva a mentelmi jog. Bizonyára akkor is volt. Ne feledjük. Mózes is megölt egy Egyiptomit. Jézus azt tanította: ad meg a császárnak, ami a császáré. Emlékezz arra is, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis ökörnek. Igaz, az nem a bibliában van, de régről származik, hát citálom. (vagy cibálom). Azt se feledjük. Isten igazsága más. Nem mérhető emberi mértékkel. Nem mondom, hogy ettől minden megbocsátható. Nem mondom, hogy minden jó. Azt mondom: volt, van, lesz, ami piszkálja az emberek csőrét, csípi a szemüket. Lehetne mindenféle jelzőket sorolgatni. Szóval az emberi világ, mindig is igazságtalan volt. Nosztalgiázhatunk, hogy régen jobb volt. Jobb volt? Naná, hogy jobb. Akkor voltunk fiatalok. A mostani fiataloknak, ez a jó. Ebbe születtek bele. Amikor megöregszenek, ők ezt fogják visszaidézgetni: Istenem milyen jó is volt? Milyen felhőtlen, boldog gyerekkorom volt. Hol van már az a nyugalom? Most ez a hajtás, rohanás. Tudjuk be annak, hogy változik a világ. A mai kor más. Mi már, kilógunk belőle. Azt is mondhatom, hogy a mi szemszögünkből, (akik már megöregedtünk) igazad van. Emlékeztetnélek A Város Peremén-ben leírtakra. "Új nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj." Igen, másként, mert zselézik. Nekem anyám dióolajat kent rá. Hát én, irtóra nem szerettem, de akkor úgy kellett. Na, nem merengek ezen tovább. Úgysem változik vissza semmi, és talán nem is lenne jó.
- A címválasztással remekül tudatod velünk, hogy emlékeink tele vannak lyukakkal. Em(lékek) A befejezésben, erre még rá is tromfolsz. Fel kell címkéznünk a múltunk. CSAK EMLÉK. Igazad van. Bizony, így van ez. Összefolynak, a mindennapok, és az emlékek. Felvetődik bennem, hogy: az emlék valóság e egyáltalán? Hiszen az a szubjektumban, már módosul. Rakosgatódott agyunk polcain ide, oda. Elmaradhatott belőle, vagy valamivel összefogtuk pakolás közben. Volt e valós alapja? Vagy csak gondolati alapja van az emléknek? Végtére is mindegy. Visszagondolva, most valósnak véljük. Majdnem azt írtam, a megtörtént dolgokat. De hát nem mindegy. Hisszük, hogy úgy volt. Hogy szép volt, vagy éppen ellenkezőleg. Az ember, következtetéseket von le jelekből. De hát jól gondolta e, amikor következtetni kezdett. Nem tudhatjuk. Igazán elgondolkodtató.
- A netezéssel kapcsolatban megjelent vers kapcsán jutott az eszembe. Amondó vagyok, azért a könyv, és a levél csak kellene. Az emberiség története alapján, azt mondhatjuk, hogy az írott anyagok, azok fenn maradnak. Ezek, amiket itt irkálunk (a neten), elvesznek. Akkor is enyészet a sorsuk, ha igaz, és bölcs gondolatok. Ebben a szemét halmazban, amit ránk zúdítanak, előbb-utóbb nem tudunk előkeresi semmit. -.appa.
