Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy a legközelebb, az nem a következő alkalmat jelenti. De, biza, hogy azt jelenti. Mentségetekre legyen mondva, hogy tényleg volt ilyen, vagy olyan. Ígértem, aztán idő telt el addig, amíg tényleg elővettem a dolgot. Most nem így van. Azért előtte, egy kis vizet loccsantok itt a rendszerbe. Hajnalban olvasgatom itt a híreket. Hát mit látok? A szombati nap Katinka nem nyert aranyat. De még, a  Belmonte jány elvette, a mi Katinkánk világcsúcsát. Lássátok be, hogy nem volt szép tőle. Most a teendő: visszahódítani. Hajrá, Katinka! Egy gyönyörű átmenettel, azt mondom, evezzünk át a túlsó partra, a kézilabda mezejére. Engedtessék meg nekem, hogy ilyeneket írjak. Úgy irigylem, mikor a kommentátorok össze-vissza mondanak, és irkálnak mindent. Az, az igazi szabadság. Nem törődni, igeidőkkel, mondat szerkezetekkel, ragokkal. Úgyis tudja mindenki, miről van szó, oszt érti. Kezdődött azzal, hogy a sikeredző tönkre tette a női válogatottat. Akkoriban még volt tévénk, (most is van, csak nem fizetek elő csatornára) és nézegettem a kézilabda mérkőzéseket. Főleg női meccseket. Ennek egyszerű oka van. Veszprémben a vegyipari technikum pályáján játszott a Veszprémi Vasas, 1969-től Bakony Vegyész. Később, az udvar felső részén építettek egy, az akkori kornak megfelelő modern pályát. Akkor ment el a kedvem a női kézilabdanézéstől, amikor Görbicz Anita 2003-ban elbukta fél perc alatt a Zágrábi VB. döntőt. Más kérdés, hogy a nagymester, miért nem szólt, hogy csak szépen, komótosan, nem rohanni ész nélkül (ámokfutóként, nem csapatjátékosként rohant a kapura, izgalmában lépés hibát vétve). Nem kell ott feltétlenül, gólokat dobálni a végén, hiszen vezetünk. Lajos nem ezt tette. Nem ez volt az utolsó taktikai hibája, a magyar kézilabda történetében. Ezt egyébként mindig elmondom, hogy sosem bocsájtom meg Anitának, hogy 13 másodperccel a vége előtt, szinte a kezébe teszi a labdát egy franciának. Aki indít. Anita végig száguld a pályán, és egy karkicsavarással földre viszi, a francia jánykát. Csodálkozik, hogy időn túli hetes, őt meg kiállítják. Tekintsünk el attól, hogy ráindulhatott volna a falra, hogy fautolják. Magyarország világbajnok. Lett volna. Lehet be se dobta volna izgalmában a leányzó. Magyarország világbajnok. Lett volna. Aztán, ha bedobja, jön a hosszabbítás. Lehet, hogy a rohangálása hasznos lett volna. De kiállították. Szóval, így jártunk. Később, játékai során, csinálhatott zseniális dolgokat (neten meglestem néha), de azzal nálam nem tudta feledtetni tettét. Aztán. Találgatni lehet, hogy miért? De. Sosem szerződött külföldre. Állítólag, egy magánszemély havi egy milliót adott neki azért, hogy maradjon Győrben. Visszatérve a mesterre. Mikor időt kért, hörgött, fulladozott, egy épkézláb mondatot nem mondott a csapatnak, hogy mi a teendő. Később, aztán a férfi kézilabdába is betette a lábát, megindítva ezáltal, a veszprémi férfi kézilabda hanyatlását. Amúgy meg a bizalom a fontos, és bíznak benne, mind a mai napig. Ezzel el is jutottunk a politikáig. Ha már Lajost emlegettem, akkor idézek egy másik Lajost. (lehet egy is elég lenne, egy napra, de dőzsöljünk) Ma Lajosunk, - nem Kossuth, az a rádió, ahol - helyre tett már mindent, és mindenkit. Ki mondta a nagy igazságot. A törvények egyaránt vonatkoznak mindenkire. Valljátok be, hogy ezt azért nem vártátok. Nem ezt szoktátok meg. Na, nyugodjatok meg. Továbbra is úgy lesz az, mint eddig. A törvények vonatkoznak mindenkire. Ez alól nincs kivétel, csak nem kell mindenkinek betartani. Lássátok be, a törvény arra is jó, hogy betartsanak valakinek, vagy valakiknek. Amúgy meg, nagyon helyes módon, helyre tette a Jobbikot is. Nehogy mán, a puska vigye a nyulat, vagy a nagymama egye meg a farkast, avval a bóti fogával. Igaza is van, hogy osztja az észt. Van mibűl! Arra vigyázzon csak, hogy annyi maradjék, amennyire neki magának szükségeltetik. Azon is gondolódzkodok majd egy sort, miért tűnhet olybá, hogy idióták a magyar politikusok.                   -.appa.