Nem tudom: ki, hogyan csinálja? Mármint az irkálást. Az nálam úgy történik, hogy papírra firkantok pár sort. Esetleg, csak szavakat. Aztán vagy eszembe jut róla, hogy: mi akart lenni? Vagy nem. Ha nem. Akkor úgy járt. Nem állta az időt. Van aztán, ami ott vár a fecnin. A következőt is halogattam. Vasvári Hírmondós koromban, ugyanis a sporthorgászatot írtam. A többi sportot Hankó Bandi írta. Mégse szólhatok, hogy Bandi a blogomon kellene valami. Akkor lássuk meglátásomat, a sportról. Élcelődve kissé, nem a fociról lesz szó. Szomorú, hogy megsérült. Mit vártunk? Az idős sportolók könnyebben sérülnek. Szomorú, hogy ilyen idősen Ő a válogatott legjobbja. Nos, erre emlékszem, hogy mi is volt, a jegyzet apropója. Nagy Laciról van szó. Ezzel nem azt mondtam, hogy nincs rá szükség. A tapasztalat, nagyon is szükséges. Segít kimászni a gödrökből. De, azt azért lássuk be, nem neki kellene lennie, a válogatott húzó emberének. Essék szó, akkor Görbiczről is. Mondják. Nem én mondom: egyre többet hibázik. Teszem hozzá, hogy nem kedvelem, amióta két perc alatt elbukta a világbajnokságot. Én nem tudtam neki megbocsátani. Elfelejteni meg végképpen nem. Azt elismerem, hogy voltak nagyon jó megoldásai. De! Mindig is sok hibával játszott. Sokat vállalt magára. Mondhatnám: nem volt igazán csapatjátékos. Én, így látom. Ebben benne lehet, a tudatalatti rosszindulatom, az elbukott VB miatt. Nem tudom a játékát objektíven szemlélni. Hamarabb felfedezem benne a hibát. No, ha már hiba. Evezzünk át, a határőrizetre. Nagy hibát követtek el, a déli határon. Cikk jelent meg arról, hogy pizzáztak a magyar határőrök a migránsok előtt. Remek újságírói meglátás. Amikor éheztek a határőrök, mert a meleg autóban megromlott az élelmük. Na, akkor, arról nem jelent meg cikk. Arról már ne is beszéljek, hogy a migránsok nem igen esznek pizzát. Ezt, azért nem jelentem ki, teljes bizonyossággal. Nem lévén tisztában a migránsok táplálkozási szokásaival. Azt hiszem említettem már, hogy: A Föld vagyonának fele, nyolc ember kezében van. Na, akkor nyugodjunk meg. Legalább ők nem éheznek. Ez is valami. Merül fel bennem a kérdés. Lehet másokban is. Minek, egy embernek ekkora vagyon? Ezzel kapcsolatban azt hallottam. Az nem úgy van, hogy ezeknek az embereknek, ott van 50-60 milliárd dollár. Az be van fektetve. Legfeljebb a hozadékokat élik fel. Jutott eszembe. Vajh mekkora hozadékok vannak? Tegyük fel, hogy rossz évük van, és csak fél százalék a hozadék. (Ami eléggé valószínűtlen.) Hát az akkor is horribilis összeg. Azt lehetetlen felélni. Mi többiek meg, éljük az életet. Életünk során, sok lehetőséget kapunk a sorstól, az élettől. Dobog a szívünk. Nem tudjuk mikor dobban utoljára. Nem tudjuk meddig élünk. Így aztán, minden lehetőség, amit megkaptunk életünk során, az „az utolsó”. Ábrándos lelkületűek azt is mondják. Egy regény az életünk. Minden élet egy regény. Ám legyen. Van egy kérdésem. Ki írja? Mert azt látnunk kell, hogy mi csak szerepelünk benne. Addig, ameddig. Amíg benne vagyunk a forgató könyvben.               -.appa.