Egész úton hazafelé, de még azóta is. Tudom, Petőfi hamarébb csinálta. Namerhogy, ma van a költészet napja. Oszt tuggyátok, ezzel van tele minden egésznap. Előbb asszontam itt, hogy kőtészet, de képesek vagytok rosszul olvasni, oszt kötészet lesz belűle, azt meg nem akarhattyátok. Én meg végképpen nem akarom. Szóval, hogy nem tettük még odább, valahová? Mán, mint ezt a magyar kőtészet naptyát. Micsoda dolog e? Hajjátok. Pont egy kommenista kőtő születésnapján kell itt ünnepelni? Mongyátok mán meg. Hát nem vót egy valamire való kőtő, ebbe a hazába? Az Élmunkás utcából is, Eszterházy utca lett. Nem tuggyuk mellik vót. Azt se tuggyuk: mit csinált? Egy biztos, nem vót huszadik századi önkényuralmi ember. Ellentétbe, ugye a zélmunkással, aki megátalkodott semmirekellő vót. Meg ébresztőórára kelő, mer akkor még nem vót okos telefon. Meg semmilyen se. Akinek vót, annak olyan vót, amit kapcsoláskor, kérés alapján, a postás kisasszony dugdosott, és szépen elérték vele, a hívott számot. Mongyuk, ébresztést vállaltak, de az óra megcsinálta ingyért. Azon is gondolkodám, hogy most meg szakmunkás kéne. Tényálladék, hogy nem élmunkás kell, csak olyan átalános szakmunkás. A minap dicsérgették itt erősen a mostani hatvan év feletti nemzedéket. Ezek, nagyon jól képzett szakmunkások. Ez egy generáció. Hát ebből már kiöregedtem, de még emlékszem rá. Hajjátok, tejesen hülye oktatási rendszer vót akkoriban. Kellett tudni olvasni, írni, meg még számolni is. Belátom, hogy az túlzás vót. Most mán hajjátok, olyan okosok a masinák, hogy mindent megcsinálnak. Csak felügyelgetni kell. Dokumentálni is kéne. Az nem megy. Mondják, hogy bajok vannak az írással, az olvasással. Nem tuggyák kitőteni a sarzs lapot. Ez is megoldódik előbb, utóbb. Az ötödikesek, már tablettet kapnak. Aztán mire dógozni fog majd, elmongya szóban, amit csinált, a gépállat meg beírja. Evvel se lesz dóga, csak nyomogassa, az okostelefonját, egésznap a marhája. Mer lássátok be, hogy nem normális dolog. Gyön a biciklin, oszt kóvályog össze-vissza, mer a telefont nézi, nem a forgalmat. A gyövésrűl jut eszembe. Ezt még megosztom veletek. Gyön az én barátom nem régibe, oszt kurvannyázik erősen. Mi bajod van jó gyerek? Kérdém, mer amúgy meg olyan érdeklődő ember valék civilbe. Hát mongya, hogy egy valaki a rádijóban azt fejtegette, hogy milyen szerencsés dolog, hogy hatvanöt-hetven éves korukig dógoznak az emberek. Nem érzik magukat feleslegesnek, fizikailag is jó állapotban vannak, és nem dementálódnak. Hát megint, csak érdekes képzettársítást engedett meg, a kedves mama erkölcseivel kapcsolatban. Persze, aki csak szórakozásból jár dógazni, annak haggyám, de a fizikai munka. Éjjel-nappal, hétvégén, azért az, nem Csipkerózsika álma, pedig neki vót rá száz éve. Én meg teljességgel megértem, a politikusokat, bankárokat, meg ezeket az úri népeket. Kiemelt orvosi ellátás mellett, kedvükre ellébecolnak valahol, extra fizetésért. Az nem rossz. Az a baj, hogy ez a pórnép, meg munka után még dógozni megy. Nem tunnak ezek élni. Ahelyett, hogy pihenne, regenerálódna. De, nem! Nem elég, hogy a számlák egy részét be tuggya fizetni. Igyekszik befizetni a többi számlát is, oszt azon felül még enni is akarnak. De még családostúl. Az imént kimontam, azt a szót, hogy civil. Hát, ha mán emlegettem. Erről, is jut eszembe, egy dolog. Nem tudom, Ti, hogy vattok vele, de mindig eszembe jut valami. Na pédául, azzal is egyet értek, hogy ezt a civil bagázst át kell világítani. Tuggyuk mán meg, hogy: hunnan van ezeknek píze? Ahogy az ecceri, eccerű bűdi ember kérdené. Nem bizhassunk mán meg senkibe, hajjátok. Nagyon kevesen vannak. Ahogy látom, Vajnában bizhassunk, mint az egyházi énekben, hogy asszongya: elejitől fogva. De, elhaplatyoltam az időt, hajjátok. Petőfivel kezdtem, akkor azzal is fejezem be. Szóval valamelyik nap hallgatom a konyhában, a rádiót. Ottan a Petőfi, meg a Kossuth gyön. Szóval zsinyeg. Arra figyelek fel, hogy asszongya Janó. Hogy az űrhajót benzinszerű anyaggal hajtják. Az űrben nem lehet irányt változtatni, mer nincs tolóerő. Hajjátok, ha ezt Nyúton megérhette vóna.  Szegíny ember mennyit dógozott, oszt kiderül, mán az első törvínye se igaz. (Newton 1. A tehetetlenség törvénye) Ott töprengőztem, hogy akkor, az a sok űrhajó, meg űrhajós: még ott van fenn? Nyugoggyatok mán le. Mer nem. Olvastam egy kommentben, hogy senki se vót az űrben. Minden kép, műtermi felvétel. Most mán tuggyátok. Úgy vannak itt az űrhajósok, hogy kigyöttek a műteremből. Oszt bementek egy igaziba. Most, oszt jól kibeszéltünk mindent. Oszt, Ti magatok is láthassátok, hogy törődnek veletek. Nem vakvilágba ötletek alapján éltek, hanem szépen átgondolt tervek megvalósulásának folyamányaképpen. Hát, ehhe tarcsátok magatok. Meg a szátokat. Nem nyavajogni, síránkozni, picsogni. Dógozni, dógozni, dógozni. Lenin hülyeséget beszélt, avval a sok tanulással. Semmi szükség rá. Csukjuk bé, az egyetemeket.            -.appa.