Nos, maradhat el olimpiai népszavazás. Maradhat el olimpia. Közelegvén a tavasz, mégis a szerelem kerül előtérbe. Lássuk be, hogy a szerelembe esett embert ez foglalkoztatja leginkább. Lehet ezen mosolyogni. Lehet bölcsen mondani, hogy fiatalság bolondság. Magunkba nézve, azért ismerjük be, hogy tényleg volt valami ilyesmi. Hogy volt annak valami, izgatóan szép. Valami izgatóan nyomasztó, de kellemes oldala. Ne mondjuk hát, hogy az élet teljesen más. Hagy higgyék. Hagy érezzék. Visz a szív. Visz a sors. Hagy töprengjenek rajta. Miért is ne? Az élet minden része töprengésből áll, nem csak a szerelem. Igazat adok a kérdésen morfondírozóknak. Meg kell gondolnunk, hogyan is döntsünk. Egy biztos. A jelenben mindig helyesen döntünk. Aztán a jövőben, mikor a jelen, múlttá válik. Nos, akkor kiderülhet, hogy még sem volt helyes. Mondhatnánk sajnos ilyen az élet. DE! Ez a szépsége is. Tudunk örülni, a ma eseményeinek. De jól tettem! Tudunk szomorkodni a ma eseményein. Ha, nem így csináltam volna? De tudunk bizakodni is a holnapban. Kérdezhetitek: mit hezitál ezen, ez a fószer? Annyit szeretnék Nektek mondani, hogy koromnál fogva sok felesleges és haszontalan ismeretre tettem szert. Ami az előbbiek mellé még, kétes, és bizonytalan is. Miért ne osszam meg veletek?  A tévedésekből is lehet tanulni. A mások tévedéseiből meg főleg. Sőt kell! Annak idején, azt hallottam. Más kárán tanul az okos. Saját kárán a buta. Elgondolkodhatunk azon: mi értelme ennek az egésznek? Hisz a világ megismerése napról napra változik. Az ember élete véges, és rövidre szabott. Ebből a szempontból mondhatnám, csupán haszontalan időtöltés, hogy össze-vissza olvasgatok. Meg összevissza irkálok. No, de én nem vagyok ennyire pesszimista. Azzal is tisztában vagyok, hogy kevés jó tanácsot fogad meg az ember- fia és leánya. Egy töprengésből sem mindenki, ugyanazt fogja leszűrni. Nem is célom, konkretice tanácsot adni. Többször elmondtam már ne adjunk konkrét tanácsot. Még csak, ne is terelgessünk senkit, mert könnyen lehetünk felelősek a történtekért. Te, javasoltad! Én megfogadtam. Én bíztam benned, és tessék, ide vezetett. Ebben nincs segítség. Az ember mindig egyedül van, a maga világában (ahol maga az úr). Talán rémisztően hat, de belegondolva mondhatjuk, az élet egyébként is az. Na, most nem biztos, hogy jó ötlet, de én ''harcaim magamban vívom, magammal”. Úgy gondolom. Mindég, mindenkinek meg kell vívnia, a maga harcait, a maga csatáit. Egy kis képzavarral élve. Ritkán hullik a sült galamb az ember ölébe. Az optimista ember azt hiszi, hogy tisztán, egyedül Ő maga alakítja a sorsát. Aki, végig gondolja, az tudja, hogy nem. Vannak befolyásoló tényezők, terelgetések. Persze mindezektől függetlenül, az ember a saját, egyszeri és megismételhetetlen életét éli.  -.appa.