appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Gondolódzkodás az erényről

2016. december 05. 05:48 - appasztorik

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy erényről, mint olyanról, a női erényről értekezek majd. Hát egyáltalán nem. Bár megvallom színetek előtt, hogy az is egy érdekes téma. Egyik emberi erény, a bölcsesség. Erről sikerült megállapítanunk, hogy nem tudjuk mi is lehet az. Most az elején elárulom néktek, hogy bármit vizsgálhatunk. Mindenről ki fog derülni, nem tudjuk mi az. Egy kis iróniával mondhatom: teszünk bölcs megállapításokat. Hiszünk dolgokat és ezt bizonygatjuk. Miért akarok én most az erénnyel foglalkozni? Azért, mert az ember annyira erényes teremtmény, hogy több is van neki. Alapjaiban még hármat feltétlenül meg kell említenünk. (nem a lop, csal, hazudikra gondoltam) Ez pedig úgy alakul ki, hogy a bölcsesség, mint a klasszikus erény egyike, további három prominens társsal egészül ki. Ismerkedjünk meg velük. Bátorság, igazságosság, mértékletesség. Ez nem jelent fontossági sorrendet. Betűrendbe szedtem a dolgokat. (értsd, fogalmakat) Különválasztható a négy, vagy nem? Nyílván nincs meg mindenkiben, egyforma mértékben. Bizonyosan kívánatos lenne pedig. Vélhetően sokkal kellemesebb lenne világunk. Az emberek harmóniában élnének a világgal, egymással és nem utolsó sorban önmagukkal. Ez igen fontos lenne, hiszen az ember saját magával békétlenkedik és azt kivetíti társára, embertársaira és a világra. „Persze, mert az a bunkó”. Megvizsgálva rájövünk, hogy nem a bunkóval kezdődött a napunk. Kerestünk és örömmel találtunk egy bunkót, magunk igazolására. Mondhatjuk, az erényhez hozzátársul, hozzátartozik a türelem is. Összességében egyfajta belső béke, valami egyensúlyfélének kellene megjelennie lelkünkben, ami átvált, kisugárzik viselkedésünkre is. Azt is halottam már, hogy ez a fajta türelem az idővel jön meg, hogy ezért van az, hogy a korosabb emberek bölcsebbek (tegyem hozzá, már aki). Részemről egyre kevésbé értem a világot. Ettől persze el tudom fogadni olyannak, amilyen. Hát, az utóbbin kicsit módosítanék. Megpróbálom elfogadni. Azt hiszem mindannyiunknak ezt kellene tennie. Elviselhetőbb lenne a világ, ha tolerálnánk egymást. Müller Pétert idézik: hallotta egy gyerekkori ismerősétől, hogy a jóra várni, a rosszra készülni kell. Itt most újabb erények kerülnek elő: a hit, a remény, (nem falvédő szöveg, így nem a szeretet a harmadik) és az erő. Ez jelent egyfajta tettrekészséget, cselekvőképességet a világ felé, amire az embernek feltétlenül szüksége van az életben. Milyen lenne, ha az emberek unottan, rezignáltan, egymással és a világgal mit sem törődve töltenék napjaikat? A könyvekben, a filmekben a főszereplők barátságosak, jóemberek, békések, kedvesen fogadják az idegent. Kedvesen fogadnak mindenkit. Tettre készek. Szívesen tanítgatják erkölcsi jóra és harcművészetre egyaránt. Nagyon lényeges, hogy a megszerzett erőt és tudást a jó érdekében szabad felhasználni. A tanítás során előfordul, hogy a tanítvány többet gondol magáról. Ilyenkor a mester keményen megregulázza az illetőt. Arra is tudunk példát mondani, hogy az illető tanítvány átáll a sötét oldalra. Esetleg tudását saját célra használja fel. Nos, az ilyen személyek rendre elbuknak. Legalábbis a könyvekben, meg a filmekben.     -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr2712023691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása