Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy koncentrálás csupán arról szól, hogy valamit kielemzünk, okával meggondolunk. Hát nem teljesen. Emlékezzetek vissza, mindig azt mondom, nem érdemes gondolkodni, mert a gondolkodás fárasztó. Amitől újfent csak, ingerült lesz az ember. Érzelmi reakciói lesznek. Balhézik másokkal, otthon, meg bárhol. Elveszti az önkontrollját. Amint azt már tudjuk, az egészsége is rámehet. Ettől még az emberek (több kevesebb sikerrel) gondolkodnak. Rohangálnak az agyában az elektronok és gondolkodnak, meg cselekszenek az emberek. A másik, amit az emberek csinálnak még az, hogy hisznek. De ez más tészta. Volt már ilyesmiről szó. Egyszer még ebből is csipegethetünk. Szóval a gondolkodás fárasztó, főleg, ha koncentrál az ember. Elnevetjük magunk, amikor egy kisgyermek szól az anyjának. Hagyj most. Ne zavarj, koncentrálok. Mit takar ez a koncentrálás? Sokszor használják. Szellemi vetélkedőkön, sporteseményeken. Igaz, nem fizikai tevékenység, mégis azt mondom, nincs abban semmi meglepő, hogy sportolók is végzik. Arról van szó, hogy kikapcsolunk mindent. A külső és a belső világot, ebben az állapotunkban, csak egy dolgot szemlélünk, azt az egy dolgot vizsgáljuk, arra az egy dologra irányítjuk a figyelmünk. A koncentrációnál, egy felfokozott, nagyon éber állapotban, a külső világgal, az objektív világgal foglalkozunk. Hát ilyen egyszerű koncentrálni. Biztos feltűnt valakinek, hogy kihangsúlyoztam, az objektív világot. Miért tettem? Egyszerű a válasz. Van egy állapot, amikor egy testileg, lelkileg ellazult állapotban a szubjektív világgal foglalkozunk. Meditációnak hívják, az e fajta tevékenységet. Ha már így ellazultunk, említsük meg a relaxációt is. Ez is egyfajta koncentráció, amely az izomzat ellazulását szolgálja. Miért is van, ennyi minden féle technikára szükség? A ma embere túl sokféle mindent próbál megcsinálni, elvégezni. Sokat vállal magára és persze egy idő után nem bírja a gyűrődést. Elfogy a szusz. Beláthatjuk, hogy ilyenkor nem árt a lazítás. Ennek a lazításnak az elősegítésére iparágak születtek. Szappan operák, valóság sók, és pletyka lapok. Kétségtelen, hogy ezzel el lehet terelni a napi gondokról a figyelmet. Még túlságosan is. Az említett orgánumokban elhullajtott tudás morzsákat felszedegeti az ember. Ki, mit csíp meg belőle? Másnap aztán ezt megosztja embertársaival, mondhatni átadja a többieknek. Kimondhatjuk nyugodtan, az így megszerzett tudás, teljességgel felesleges és haszontalan. Annyi bizonyos, hogy az ember figyelmét elvonja. Meg még olyan mértékben, hogy azt sem veszi észre, hogy a napi politika, milyen mértékben rak rá még terheket, ami miatt még nyúzottabb, fáradtabb lesz. Semmi gond. Késő éjszakáig nézheti a több száz csatornát, ahol újabb haszontalan tudásra tehet szert.  -.appa.