Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy ez egy egyszerű dolog. Higgadtnak kell maradni. Hűvös fejjel végig gondolni a történéseket, aztán nincs az egészből semmi. Ezt a látszatot is nehéz elérni, de aki megteszi, az magában gyűrődik azért rendesen. Mik is azok az érzelmek? Az érzelmek: normál körülmények között az ember különféle behatásokra, történésekre reagál. Több jelzőt is összeirkálhatunk itt: öröm, bánat, szomorúság, düh, utálat, gyűlölet, szeretet és még sokáig folytathatnánk a felsorolást. Ismerjük mindannyian ezeket az érzéseket.  Megállapíthatjuk hát, hogy az érzelmek nélküli ember beteg. Aztán, azt is megállapíthatjuk, nem különben beteg az is, aki heves érzelmi kitöréseket produkál. Pszichopaták: de mi jellemzi ezeket a személyeket? Erős szenvedély, nagyon erős kötődés valakihez, vagy valamihez, féltékenység, félelem valaminek a bekövetkezésétől, vagy valamitől pl. állattól (pók, béka, kígyó) Több olyan is van az említett érzelmi eltérések között, ami tudatilag beszűkült állapotot hoz létre. Ebben az állapotában, az önkontrol erősen lecsökken. Csinál olyat, vagy mond olyat az ember, amit később megbán. Előfordulhat, hogy annyira ki van bukva, hogy nem is emlékszik, vagy csak homályosan emlékszik a történtekre. Az elme megpróbálja elmaszkolni a történteket. Vegyük a jobbik esetet, amikor is az illető emlékszik a dolgokra és megbánja tetteit. Emiatt aztán lelkifurdalása lesz. Egyenesen következik belőle, hogy kedélye nyomott lesz, aminek következtében, rossz közérzete alakul ki. Miért van ez így? A dolog egyszerű. Az emberek nem szívesen bántják meg a környezetükben élőket. Felfogják, hogy bizonyos fokú összetartozás van közöttük. Nem tagadhatjuk, hogy ritkán előfordul, amikor az illető személy készakarva bánt meg embereket. Ennek a témának boncolgatása már az elmekórtannal foglalkozó szakemberek dolga. Lehet ezzel kellett volna kezdenünk, de nem tettem. Lényeges pedig. Beszéltünk eddig az érzelmekről, de van nekünk érzetünk is. A hétköznapi életben könnyen mossuk egybe az érzelem, meg az érzés szavakat. Amint azt látni fogjuk tartalmilag jelentős különbség van közöttük. Nézzük akkor: mi is az érzet? Olyan dolgok, amiről azt mondhatjuk, tudunk rajta uralkodni. (fejfájás, fogfájás, hideg, meleg, éhség, szomjúság, bizonyos határig még a székelési és a vizelési ingeren is képesek vagyunk uralkodni.) Még egy fontos dolgot el kell mondanunk. Az ok megszűnése után, az érzet elmúlik. Mi több nem is zseníroz: hú de betyár éhes voltam. Ez egy dolog, hogy visszamenőlegesen nem foglalkozunk a dologgal, de a jövőbeni vonzatával sem számolunk. Nem vetődik fel bennünk a gondolat: hú de veszett éhes leszek nyolc óra múlva. -.appa.