Nagyon megértő vagyok. Meg értelmes is, ezért írtam a következőket. Értem én, hogy miket akarsz elérni a lakásváltással. Életmódot is váltanál. Azt hiszem ez nem egyszerű. Az ember megszokások rabja. Nehezen változtat. Lásd, kirándulás Mátra. Étkezés ugyanott, ahol mindig. Én nem nagyon értékelem az ilyen mászkálásokat. Zsuzsi állandóan Erdélybe menne. Mondom, annyit voltunk már. Szerinte mindég más. Úgy lehet vele, mint Te a Mátrával. Egy csomó meredély, meg szakadék. Fák, bokrok, maximum hegyi legelő. (utólag belehumorizálok, hogy hegyi levegő) Esetleg források, amiből betyár hideg víz folyik. Nem gondolnám, hogy ebben van valami csodálatos, vagy lenyűgöző. Egyáltalán nem fenséges. Esetleg fennsíkos. Ilyen a természet. Az ember tévesen értelmezi. Ez nem azért ilyen, hogy az ember gyönyörködjön benne. Így a legpraktikusabb. Tegyük még hozzá, hogy mindezek a szépségnek kikiáltott dolgok rengeteg veszélyt jelentenek az ember számára. Az ember mesterséges környezetben él. Ahová beteszi a lábát, ott meg is kezdi rombolni a környezetet. A mesterségest is. Azonnal átépít. A teraszon való evésről jut eszembe. Ennek Zsuzsa is híve. Egyébként Ő tudja, hogy én nem kedvelem az ilyesmit. Hidegen hagy a jó erdei levegő, meg a madárdal. Ezektől nekem nem jobb a közérzetem semmivel. Az meg, amikor növényi pihék levelek és különböző kitin szárnyú bogarak telepszenek mellém, a tányéromra, kimondottan irritál. A hártyásszárnyúak is ugyanilyen hatással vannak rám. Meg ne haragudjanak rám, hogy kimaradtak a felsorolásból. Egyszer a Fenyves étteremben (Baktalórántháza) kiültünk a teraszra. Ennyit megtehet az ember a párjáért. Az országút van, vagy száz méterre. A forgalom kicsi. Valóban fenyőerdő. Mikor elkezdünk enni, jön egy IFA és járó motor mellett elkezdenek rakodni tőlünk 15 méterre. Roppant háklis vagyok a gázolaj égéstermékeire. Kis idő múlva szóltam a pincérnek, hogy mi bemegyünk. Szíveskedjen utánunk hozni a táplálékunkat. Sokszor csodálom egyébként az embereket, hogy mi minden tud örömöt okozni nekik. Zsuzsi is ilyen. Mondja nekem, hogy milyen szép, hogy vörös az ég. Persze, hogy vörös. Koszos a levegő és megtöri a fényt. Ez nekem nem jelent különösebb örömöt. Azt sem tudom: mások miért örülnek, hogy koszos a levegő? Megint csak azt mondom, mint a bűdi ember. Ű, dóguk. Mégis azt mondom, Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Azon meglepődtem, hogy ott Pesten, az emeletes házak lakói nemigen foglalkoznak egymással. Lássátok, milyen ez vidéken. Mondjuk, nekem itt könnyű dolgom van. A szembe szomszédasszony szokott átadni sütiket, kóstolóba. Sőt, ha kell pénzért süttetek vele. Szokott ilyet vállalni. Mi több még a szomszéd lépcsőházbeleikkel is beszélgetünk. Más a helyzetünk. Sok mindenki, ismer sok mindenkit. Megbeszélni is van mit. Itt tudsz úton-útfélen beszélgetni. Kapsz ajándékba zöldségeket. Én meg adok halat. Vidéken vagyunk, egyszerű emberek. Megállhatsz beszélgetni a polgármesterrel, de a járási hivatal vezetőjével is. -.appa.