Szóval levelezgetek erről-arról, meg olyan kis érdeklődő vagyok. Áttértem a ház vásárlás állására: Én azt hittem, hogy a ház dologgal már előrébb álltok, de ezek szerint van még dolog a projekten. Kívánom, hogy sikerüljön, ha szeretnéd. Mindenki olyan házat szeretne, amilyet tényleg szeretne. Én ugye, a középiskolát kollégiumban kezdtem. Munkásszállón folytattam. Határőrség. Miskolc, Balassagyarmat. Itt megint nem voltam kerti körülmények közt. Nősülés. Első emelet. Lakás vétel. Magas földszint. Soha eszembe nem jutott kertes házba menni. Anyáméknál néha, muszájból. Ott is megvártam, míg a dudva akkora lett, hogy lehajlás nélkül ki tudtam húzni. Összeütögettem a gyökereket, hogy hulljon ki a föld. A dudvát kihajítottam az útra. Felsőfokú munkavédelmi végzettségem van. Tudom tehát, hogy az emberre legkárosabb a munka, meg a sport. Erősen óvakodom mind kettőtől. Sajnos fiatal koromban megvezettek. Kézilabda, röplabda, kosárlabda. Így aztán térdileg és vállilag ramaty vagyok. Mondottam ugye, hogy az ember lépten-nyomon magyarázkodásra szorul. Így jártam én is, ama kijelentésem után, hogy: munkavédelmi iskolák elvégzése után, nyugodtan kijelenthetem, az emberre a legkárosabb a munka, meg a sport. Levelező partnerem, ezt roppant szórakoztatónak találta. Én, nem lévén költő, nem vagyok érzékeny lélek. Ennek folyamányaként, nincs alapom megsértődni sem. Persze próbáltam menteni a menthetőt: Lehet jót nevettél a munka és a sport káros hatásáról való elemzésemen. De meg kell, mondjam (hűha, erdélyi szókapcsolat), hogy komoly tudás rejtőzik, a felszínesnek és komolytalannak tűnő kijelentés mögött. Ezután áttértem olyan témára, amitől egy költő nyugodtan meg is sértődhet. Hallottam én is, hogy vannak ilyen siker orientált emberek, mint Te is. Ez téves világfelfogásból adódik. Sok ember rájön arra, hogy "minden hiábavalóság, az ég alatt", de nem meri elhinni. Azt hiszi, téves következtetést vont le. Ellentétben veled, én nem nagyon teszek semmit. Persze főzök, mert a hallal valamit csinálni kell. Azt felhasználni olcsóbb, mint mindig venni mindent. Nyelvtanilag nézve, a semmit tevés is, tevékenység. (most, ahogy diskurzolok itt, erősödik bennem a felismerés, hogy gyakorlatilag is) Ilyenkor olvasok, írok. Kocsiba ülök, elmegyek ismerősökhöz, aztán beszélgetünk egyet. Voltam Hajdúnánáson, a strandon. Meghívott a régi brigádom. Jót ettünk. Aztán a vállam leégett. Összességében ide a brigáddal berúgni megy az ember. Mondjuk pont kocsival mentem, mert eljöttem hamarabb. Még szerencse, mert különben ronggyá égek. Így is tenyérnyi bőrdarabok hámlottak rólam. Na, így jártam. Amint azt, az imént említettem volt, a régi kollégáim meg szoktak hívni, az összejövetelekre. Fejenként hétezer forintot kap a brigád és ebből áldoznak rám is. Nagyon rendes tőlük. A baj az, hogy olyan régen jöttem nyugdíjba, egy csomó új kollégát, már az összejövetelekről ismerek. A szomszédokkal kapcsolatban. A szembe szomszéd asszony szokott átadni sütiket. Én halételt, vagy nyers halat. A felesleges halat elosztogatom. Mint, azt a múltkor is említém, az Úr eledelül adta. -.appa.