Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy az ember tevékenységének eredményeképpen ismeretségre tesz szert. Ismeretségének köszönhetően aztán mérhetetlen hálával gondol reá, az utókor. Hát nem. Próbálkozik ugyan az ember, hogy megörökítse a nevét. Maradjon fenn neve, az utókor számára. Ennek nem titkolt szándéka, hogy ilyenténképpen érjen el, egyfajta halhatatlanságot. Példának hozom fel, a Földünk jelentős részén ismert, nem rég elhunyt genetikusunk dr Czeizel Endrét. Utolsó nyilatkozatainak egyikéből kiderült: hiányzik életéből a Nobel díj. Az jutott eszembe. Minek? Megcsinált, amit megcsinált. Létrehozott, amit létrehozott. Mindezekkel elért, amit elért. Passz. Ennyi. (legfeljebb, nagyobb torzsalkodás lett volna az örökségen) Teljességgel érthetetlen számomra az, mikor emberek ilyeneket szólnak: ha, még egyszer ezt, vagy azt tehetném. Akkor ezt, vagy azt csinálnám. Ilyenen teljességgel felesleges rágódni. Kétségtelen. Lesz ugyan még egyszer, de nem akkor, hanem most. Ebből következik, hogy most kell dönteni, cselekedni, amit majd újfent hibának érezhetsz. Megjegyzem, amikor az ember arra gondol, hogy ezt kellett volna, vagy azt kellett volna tennie, akkor elégedetlen a sorsával. Tegyük még hozzá, mindezt feleslegesen. Múltbéli dolgokat, nem lehet megváltoztatni. Megmosolyogtató, mikor valaki azt mondja: ha még egyszer húszéves lehetnék. Minek, jó gyerek? Dolgozni, akarsz újra 45 évet, a nyugdíjig. Ennyi kitérő után, térjünk vissza az alapgondolathoz. Az ember be akarja bizonyítani, hogy rá szükség van. Szükség volt, az adott korban. Olyat tudott, olyat hozott létre, amit senki más. Mindez hiú ábránd. Az egyén halála után száz évvel születők, már nem fogják tudni kiről is van szó, ki is volt az illető (híresség). Nincs mihez kötni, nincs kapcsolódási pont. Neve ugyan megmaradhat, de nem tudnak hozzá személyiséget kapcsolni. Hozzájön ehhez még az is, hogy a ma jelentősnek tűnő felfedezési beépülnek a köztudatba. (lásd kvantum mechanika) Ebben, és én is amondó vagyok, a tudás valamilyen módon terjed a világban. (nevezik ezt a pszichológusok MÉM-nek, a filozófusok, fizikusok pszi mezőnek, morfogenetikus mezőnek és vannak, akik isteni mátrixnak) Felmerül a kérdés: mi a szerepe ennek az akaratnak, amely arra sarkalja az embert, hogy maradandót alkosson? Értékes és megbecsült (kitüntetések, Nobel díj, stb.) tagja legyen a társadalomnak. Nagyon hétköznapi magyarázata van az egésznek. Olybá tűnik, hogy az egyén, fontos és értelmes dolgokat cselekszik. Ezzel a maszkkal tüntetődik el az, hogy az emberi életnek nincs célja és értelme. Tegyem hozzá gyorsan, hogy emberi szempontból.  (csak megpendítem itt is, hogy az is kérdéses és vitatható, hogy: egyáltalán van e élet?)  -.appa.