tiszta fehér vászonzsákba raktam

az emlékeimet

felálltam

és elindultam vele

képzeltem az utak végén

a hegyek tetején

áll egy kővirág

eladtam minden hópelyhemet

jobb kedveltem valahogy

a kemény fekhelyet

a benedeken

sírt krisztus a kereszten

nem akartam meghatni

de így sikerült

úgy sem sikerült még semmi

akkor persze már tudtam

hogy anyámnak igaza lesz

és sohasem lesz belőlem semmi

                                                       -.appa.