Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy védelmi pénzt, csak a filmekben szednek. Mos, nagyon tévedtek. Mert, bizony mondom néktek, hogy a jóságos állam bácsi is megteszi. Igaz, hogy a szigorú, de jóságos atya szerepében tetszeleg. Akinek fáj, amit tesz, de kénytelen megtenni. A rosszcsont állampolgár gyerekek okulása, erkölcsi fejlődése érdekében. Gyermekoromban, mikor anyám végig vágott rajtam, gyakorta mondta: jobban fáj ez nekem, mint neked. Olykor sírósra vált hanggal mondta ezt. Akkor sem volt érzékem, ezekhez a lelki dógokhoz. Fel nem foghattam, hogy fájhat ez neki, mikor a korbáccsal suhintott végig rajtam. Hoppá csak. Nem ezekről akarok én beszélni, hanem ugye a védelmi pénzekről. Lássuk, akkor milyen védelmek is vannak, szerte a világban és kicsiny, de kies hazánkban. Környezetvédelem és minden fajta más védelem van, amit illenék betartani. A betartás elősegítése érdekében bevezetnek szankciókat. Elmondhatjuk, itt zárt körben, hogy a mindenféle, fajta bírságok nem érik el a kívánt elrettentő hatást. Az elrettentőnek lenne jelentős szerepe, de nem ez a cél. Nos, ebből az aspektusból már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kívánt hatást elérték. Pénz folyik be az államkasszába. Ennyi a célja a bírságoknak és nem több. Most felmerülhet jogosan a kérdés: miért is nem érik el jobbító céljukat, a mindenféle bölcs intézkedések. Nos, ezek olyasmik az állam részéről, mint a maffiánál a védelmi pénzek (ezt ismerjük a filmekből). Egy cég jó profittal bír, abból még megérje befizetni a bírságot. Egy bizonyos idő eltelte után, megint lehessen menni, bírságolni. (magyarul beszedni a védelmi pénzt az állam számára) a cég morog, fellebbez, de „boldogan” fizet. Mi baja lesz? Semmi. Kevesebbet fizet a munkavállalóinak. Ez ugye a megszokott szlogen: örülj, hogy van munkád. Nem zárnak be egy céget. A vezetőjét főleg nem. Nem is ilyen egyszerű ez a dolog. A vezetők, hogy a saját hasznuk még nagyobb legyen (mert profit orientáltak). A rendeletek, szabályok kijátszásával, kikerülésével növelik a cég bevételét. Lehetne őket becsukni. Lehetne, de nézzük meg Kínát. A nagy bánya baleseteknél kivégezték az igazgatót. Ettől még a többiek megrizikózták, hátha náluk nem fordul elő szerencsétlenség. Megoldás lenne elvenni a vállalatot, céget, egyszerűen államosítani. Ez sem ilyen egyszerű. Politikusék cégei sem tartják be az előírásokat. Hogy jönne ahhoz az állam, hogy a magánvagyont, magáévá tegye. Az ugye fel se merül: hogy jön ahhoz bárki is, hogy más ember testi épségét, egészségét kockára tegye, hogy károsítsa a környezetet? Aztán mondjuk meg azt is, vagy kérdezzük meg: mi a garancia arra, hogy az állam betartatná, az önmaga által hozott előírásokat? Egyéb téren sem teszi. Miért pont itt tenne kivételt? Még egy dolgot el kell mondanunk. Minden védelem úgy van megoldva, hogy még megérje gazdaságilag. Ne jelentsen jelentős terhet a kiépítése. Ebbe belefér, hogy emberek megsérülhetnek, meghalhatnak. Hol a határ? Nagyon egyszerű. Amikor a gyógyítás, a sérültek ellátása, a rehabilitáció, kevesebbe kerül, mint a védelem fokozása, akkor meg lehetünk elégedve. Társadalmilag elfogatható mértékű a kockázat. Azt hiszem ezt megbeszéltük.  -.appa.