Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember jól megfontoltan és tudatosan teszi, amit tesz. Az ember sokszor hiszi, hogy cselekvése, cselekedete egyértelmű. Ez hit, meg feltételezés. Minden cselekvés bizonytalan. Bizonytalan hatással és eredménnyel. Adott szituációban és élethelyzetben többféleképpen reagálhat az ember. Ebből azt a téves következtetést vonják le, hogy az embernek személyes szabadsága van. „Az én választásom” szabadsága. Ez egy illúzió. Az embernek meg van az igénye, hogy válasszon. Ezt meg is kapja. Addig manipulálják, míg elhiszi. Önálló akaratából szabadon választott. Ha már itt tartunk. Az ember a tetteiért elsősorban önmagának felelős. Ehhez persze az is kell, hogy legyen egy mércéje, amihez viszonyít. Jól tettem? Nem jól tettem? Éhes voltam elvittem egy kacsát és megettem. Ugye nem mindegy, hogy vadkacsa volt, vagy valakinek az udvaráról való. Mindkettő társadalmi megítélése törvénytelen, de az elsőnek említett kacsa esetében hajlamosak vagyunk szemet hunyni. Kell egy zakó. Elemelem a szárítóról, vagy leütöm az illetőt és viszem a zakót, a benne lévő értékekkel együtt. Tehát van itt egy elvárás, a többiek részéről, aminek meg kellene felelnünk. Ezt pedig valahol magába kell, hogy szívja az ember, még kis korában. Sokan vélik úgy, hogy Isten előtt is felelősek vagyunk a tetteinkért. Ám legyen. Való igaz, hogy adott egy tízparancsolatot. Azon lehetne vitatkozni, hogy az önmagunk előtti felelősség, vagy az Isten előtti felelősség az elsődleges. Miért adott akkor cselekvési szabadságot? Ettünk a tudás fájáról. Ezáltal jónak és rossznak tudói vagyunk. Az ember szellemi alkatilag, inkább a rosszra hajlamos. Valószínűleg azt sokkal egyszerűbb megcselekedni. Térjünk kicsinység vissza az elvárásokhoz. Nem szerencsés, ha sokat várunk el magunktól. (az se, ha másoktól) Elégedetlenséghez vezet. Pedig és ez nagyon fontos. Minden ember tökéletlen. (tökéletesen tökéletlen) Miért is mondom én ezt? Nos, az ember nem látja a lehetőségeit. Nem tudja mik vele szemben az elvárások. Nem látja, nem tudja tetteinek következményeit. Vannak ezzel kapcsolatban sejtései, feltételezései. Bizton annyit tudunk, hogy egy adott szituációban tesz valamit, aminek van egy fő következménye. Manapság az elsődleges cél, az anyagi javak megszerzésére irányul. Olyan köntösbe bújtatva, hogy mások életének jobbítása, a föld megmentése az irányadó. E kis kitérő után nézzük tovább a lehetőségeket. A fő következmény mellett még egy sor következmény elindul. Egy sor lehetőség adott és mi választunk valamit. Meg kell jegyeznem, hogy az emberiség jelenleg, azon fáradozik, hogy az utóbbi 50 év alatt elkövetett hibáit megpróbálja helyre hozni. Sok tévedése mellett azonban kitart. Ezek jó profitot hoznak egyes csoportoknak. Ilyen az autók katalizátora. Az elektromos autó. Ilyen lesz a lebomló műanyag. Nem tudni ugyanis, mit vált ki a természetben, az a nagy mennyiségben visszakerülő szén. Az egyensúly nem borulhat fel. Nyugodtak lehetünk benne, hogy ez is következményekkel jár majd. Borítékolhatóan nem kedvező következményekkel. Az ember egyénileg is választások sorára kényszerül. Választ is valamit, amit sajátjának érez. Ami rá jellemző. A saját kis életünkben van egy bökkenő. Nem lehet visszatérni. Ez bizony mind egy irányú utca. Amondó vagyok, nem is szabad vele többet foglalkozni. Ha, így. Ha, úgy. Erre mondja a nép ajaka. Ha, a kiskutya nem szarna, kipukkanna. Mint látjuk az ember élete egyszeri és megismételhetetlen, de mondjuk meg őszintén kár is volna. (mármint megismételni) Az életnek nincs célja és értelme, az ember szempontjából. (tehát van, de nem a mi számunkra) Kimondhatjuk hát a teremtésnek van értelme és célja. A világ nem a véletlen műve. (mondjuk valakik játszanak 3 D-ben) Azt el kell ismernünk, hogy a létezők nagy részéről fogalmunk sincs, hogy micsoda. (sötét anyag, sötét energia) Sok mindent hiszünk. A hit nem más, mint a nem létezők, valóságként való értelmezése, olykor megélése.  -.appa.