Most mondjátok meg. Nézegetem ott, a blogot és látom, hogy teleraktam versekkel. Ez így most lehet, hogy nektek nem meglepő, de nekem igen, pedig én csináltam. Aki tud követni, az kövessen, csak el ne vesszen, mert nem tudom hol fogunk kilyukadni. (ezt mondta az első kerék a hátsónak) Szóval ez vicc volt. Hát már hogyne tudnám, hogy mit akarok írni. Pedig nem. De! Nem azért, amiért gondoljátok. Éppen azért, mert sok téma van. Írhatok bármiről. Ez a legegyszerűbb. Fogja az ember azt a bármit és már írja is. Na, most mondjátok meg, milyen szerencsém van ezzel. Figyelj csak szép öcsém, ez az én szerencsém. Mondta szomorkásan a költő. Ez egy ilyen árnyalás, hogy mégse volt annyira szomorú, hisz csak eszébe jutott egy rím. Az árnyalás nem elírás, hogy mondjuk bótosjány címkét nyal a termékre. Egyátalánba semmi köze a nyaláshoz, pedig, ha nem is szép, de igen kifizetődő szakma. Oszlassunk azért el, egy félreérthetőséget. A nyalás kifizetődő. Nem boltosnak lenni. Jut eszembe, amúgy is árazó géppel végzik a bótosok az ilyen dolgot. Most mondjátok meg, milyen figyelmes vagyok. Igazságot szolgáltattam. Bármely nemű boltos árazhat. Mi több a tanulók is. Tudom, hogy ők is 1-el, vagy 2-vel kezdődnek, személyi számilag, (fiú, vagy lány is lehetsz személyi számilag, a raktárban úgyis átjár a szalámi szag) de más munkajogi kategória, egy tanuló. A tanulásról jut eszembe. A nyalásnak nincs FEOR száma. Nincs OKJ száma. Nem dönthetsz úgy, hogy én abból fogok élni, hogy nyalok. Ezt a szakmát autodidakta módon kell elsajátítani. Önképzéssel kell csiszolgatni a meglévő tudást, de megéri vele foglalkozni, akinek van hozzá gusztusa. Nem akarok én senkit rábeszélni. De! Számos olyan szakma van, ami egyesekben undort kelt. Csakhogy egyiket se fizetik meg ilyen jól. Azt sem szabd elfelejteni, hogy mindég másokban kelt visszatetszést a dolog. A gyakorlat és a szakmai rutin segít legyőzni ezt az akadályt. Vegyünk egy egyszerű példát. WC takarítás, pucolás. Ne példálózzunk mással, vegyük az én esetemet. Most mondjátok, milyen kis figyelmes vagyok. Szombathelyen a Söptei úton volt a határőrség laktanyája. Na, én ott raboskodtam. Manapság tényleg úgy lenne, mert börtönné (BVI) átalakították. Én még kiképzésen vettem részt a hetvenes évek első felében. Szóval, amikor elmentek a kiképzett határőrök, akkor újra osztották, hogy ki mit takarít. Az egész századból egy szakasznyian maradtunk ott tisztes kiképzésre. Ez alatt ne azt értsétek, hogy tisztességes, hanem, hogy őrvezető. A nagyon ügyesek meg, akár tizedesként is végezhettek. Mondom a másik határőr elvtársnak, vállaljuk ki a WC takarítást. Budit takarítani? Mondom neki. Figyelj ide. Minden takarítani való marha nagy. Sok a sika-mika. Ezt gyorsan felrántjuk, levisszük a szemetet. Amikor feljöttünk megjelentjük, hogy kész, oszt annyi. Így is lett. Mindenki vigyorgott, amikor mi ketten bevállaltuk a WC-t és előterének takarítását. Este takarítás. Gyors seprés és felmosás. Szemét levitel. Megjelentjük. A szakaszvezető megszemléli. Leléphetnek, mondja. Elhúzunk és hevergetünk az ágyon, hogy ne zavarjuk a többieket a takarításban. Egyszer ricsaj támad, hogy kik takarították a WC-t? Mondjuk, hogy mi és meg is jelentettük a szakaszvezető elvtársnak. A szakaszvezető tanúsítja, hogy bizony itt minden rendben volt. Elkapnak egy ott kóválygót: maga semmibe veszi más munkáját? Takarítsa fel. Jön egy elvtárs kis szeméttel, bedobja a kukába. Maga mit csinál határőr? Jelentem a szemetet dobom ki. Na, akkor leviszi a kukát és segít felmosni az előteret. Így ment ez szinte minden nap. Most mondjátok meg lehet e valamin is fintorogni, meg morogni. Szóval mindenki döntse el, neki mi éri meg. Állítólag az embernek szabad választása van. A mindenható ezt adta neki. Most jut eszembe, hogy én a kukorica csutkaszár kúp frizurás nagybajszú Lackóról akartam írni. Nehogy azt higgyétek, hogy a mindenhatóról jutott eszembe. Meg nem is az, azt megelőzőkről. Nyugodjatok meg, hogy majd írok róla, ha el nem feledem. De, tán csak nem. -.appa.
