Tegnapelőtt találkoztam Szilárddal, a szomszéd lépcsőházban lakó fiatal horgász ismerősömmel. Érdeklődtem a Tisza felől. Mondja szerdán volt kint. Tiszta a víz. Horgászatot nem végzett, nem ért rá, csak kinézett. Nem tud a pusztulásról. Mondom neki, a rákot kagylót. Ja. A rák, meg a kagyló egész nyáron döglött. A rák az érzékeny. Hát itt tartunk. Természetes lett, hogy a rák döglik. Érzékeny. Az is természetes lett, hogy a Tiszát egész évben mérgezik. Nincs benne hal, mondogatják a horgászok. Elvétve fognak. Lehet pont akkor, amikor nincs annyi méreg a vízben, hogy olyan rossz közérzete legyen a halnak, amitől már enni sincs kedve. Vélem, az állatok az emberhez hasonlóan, ha rosszul érzik magukat, nem táplálkoznak. Nem kesergek tovább. Nézzük azt a néhány képet ami, még van.Néhány kagylóhéj.Csendélet, kagylóhéjakkal. Valami kiette őket, de a tettes lábnyomát nem láttam sehol.Mellé léptem, érzékeltetvén a nagyságot. Valahol olvastam, hogy az amuri kagylók nőnek szép nagyra. Ez még nőhetett volna, csak az aszályos év miatt alacsony volt egész évben a vízállás. Ennek következtében nem hígultak a mérgek. Jutott eszünkbe a fotózáskor. A ciánozáskor telepített monitor állomások vajon mit csinálnak?Ezt a gyönyörű süllőt valaki előkészítette fotózáshoz.Még egyszer ugyanaz. Attól tartok ez a mondat vonatkozik a Tisza mérgezésére is.           -.appa.