mert,

nem sajnálom én ezektől az emberektől a pénzt—nem várhatjuk el hogy apróért csináljanak magukból bohócot—móricka nagyannya egy marék homokér tilinkózott a sivatagban—a végén övé lett a sivatag—de térjünk csak vissza—ott van például ez a télistáj henrik—ahogy viszonyul—meg ahogy viselkedik—és akkor ő tanít valami egyetemen—hát nem érdekes—biza sokat elgondolkoztam rajta hogy mit taníthat—arra a következtetésre jutottam hogy nagy valószínűséggel nyegleséget—na és most itt vagyok megfürödve—még hogy nem vonok le következtetéseket—henrikről ez mi volt—na most itt meg önök következtessenek—valóban nem ibzenről beszélek—az a legjobb az egészben hogy a regényben szereplő személyek nem kitalált szeméjek—mindennek van valóság alapja—most már nem a regényről beszélek—nézzék meg—nincs ojan rajz ami valami ojasmit ábrázolna ami nincs—lehet csiga szarva a rinocérosznak—meg lehet más keverés is—persze mondhatják hogy regényekben—szkifikben kitalálnak valamit és azt később megvalósítják—gyanítom hogy volt már annak valami elméleti alapja—jött a fantázia—és tovább lett gondolva—gyakran mondom az emberiséget a hüjeség viszi előre—megállapítják hogy ez van—teljes tudományos bizonyossággal—így meg úgy—és természetesen másképpen nem is lehet—természetesen lesznek majd akik nem hiszik el—és mit tesz a teremtő előbb utóbb lehet—na most itt két dolog van—úgy elméletileg—a gondviselő elpalántolja az emberi agyban hogy mi is lenne szükséges—aztán az ember megoldja—esetleg az is lehet hogy az emberi agyban megszületik hogy mire lenne szükség—és a mindenható súg—és megvalósítja—ez a két dolog van—a harmadik az igaz—van egy második harmadik dolog is—na jó akkor vasváriasan erre kössenek görcsöt

mert,

nagy bajban lennék én ha meg kellene határoznom hogy mit is írok—tuti hogy műalkotás—na de ha ezzel nem elégszik meg valaki akkor biz valami konkrétumot is el kell pötyögtetni—akkor meg már csak jobb ha most elővezetem—mondjuk mint csődörös a—tudják mit—mondjuk ki—a hímtagot—tudom hogy nem ezt a szót várták—van ennek egy egyszerűbb népies kifejezése is—ami bizony jól elterjedt a közhasználatban—irodalmi művekben szinte elvárás szinten van hogy valami trágárság megjelenjen—ebből a szempontból ez elég gyengécske valami—majd ha nagyobb igény lesz rá akkor veszek egy szleng szótárat és az ott található kifejezéseket feltöltöm kötőszavakkal—csodálatos és igen kifejező regény lesz belőle—de talán térjek vissza eredeti mondandómhoz—úgy nevezném én ezt az egészet hogy transzcendentális verbális kommunikáció—ez lenne a stílusa—vagy inkább műfaja ennek a regénynek—gyorsan hozzáteszem hogy ennek eldöntése nem az én tisztem—én már azzal is nagyon megvagyok elégedve hogy kitaláltam ezt az egészet—amúgy piszkos rosszul éreztem magam emiatt—nem amiatt hogy kitaláltam—hanem éppen amiatt hogy nem találtam ki semmit—mármint ojan valamit nem találtam ki ami jegyezhető lenne—értsd alatta hogy köthető lenne a nevemhez—mondjuk mint valter klozetéhez a vécé—mondjuk azért ez se teljes öröm—gondoljuk csak végig—elég ramaty érzés lehet hogy élete főművébe bárki beleszarhat—de mondjuk mijen felemelő érzés lehetett feltalálni egy villany körtét—hát én elképzeltem de nem vonz a dolog—az amit most kitaláltam jobb—mi a francnak kellene még egy villanykörte—a boltok is tele vannak vele—arról már nem beszélve hogy előtte még a villanyt is fel kellene találnom—jó tudom elektromosságnak hívják—csak hogy értsék                                      -.appa.