Szeretett testvéreim. Megpróbálom a mindenható békéjével feltölteni az én lelkemet. Egyszerű profán oka van ennek. Tegnap korareggel úgy kiakadtam, mint a madzagos kotlós. Komolyan mondom, hogy úgy felhúztam magam, még Putyint se fogadtam. Mitől volt ez? Az igazi kitolás az lenne, ha azt mondanám semmi közötök hozzá. De! Azóta csak visszaköltözött belém annyi jó nevelés, hogy nem mondok ilyet. Tegnap, ahogy mindig is szoktam, olyan félhat körül ránézek a blogra. És csak néztem, néztem. Már éreztem, kezd kiszáradni a szemgolyóm, úgy, hogy pislogni kéne. Írtam én ugye, hogy blogolj Te is. Persze, ha a sajátodra mész fel, akkor is ajánlgatja. Jó, aki ért hozzá, az tud csinálni. Túlléptem rajta. Az, hogy 8-9 kattogtatással tudsz felvinni egy nyomorult képet. Meghaladtam. Ez nem teljesen igaz egyébként, mert több képet fel lehet vinni egyszerre, csak soká tart. Utána ott a sok kép. Vajon mi módon tüntethető el? Ezen ráérek, majd később morfondírozni, meg zsörtölődni. Most belevágok. Hagy szóljon. Feltettem hétfőn a Rákóczi-hullám alcímű kis szösszenetet. Tegnap hajnalban látom, hogy 10 22 van a szövegben. Mi a búbánatos fitty-fene ez? Tán pontos idő? Átváltok szerkesztésre. Mit látok? Úgy vala írva, ahogyan azt a kitevők esetében kell. Ezért aztán beleirkáltam, hogy tudja meg mindenki, ég és föld között, hogy az ottan nem lenne más mint10 a huszonkettediken. Ha már panasz funkcióba vagyok, akkor már azt is megpendítem, hogy azt is utálom, hogy a feltett verset átírja. Címsort generál. Ritkítja a sorokat. Ahová gondolja ír egy 1-est. Ebben következetes. Arra hajlamos, hogy több strófa elé is ír, de mindig csak 1-est. Erre gondoljatok, amikor a felugró ablak megajánlja. Blogolj Te is. Na, jó. Szépen keretbe tettem a történetet, ezzel már Schramm Marci bácsi is elégedett lehetne. Gondolom tudjátok hol tanított?                                                                                                   -.appa.