Azt gondolom, hogy ezzel kellett volna kezdenem a blog írást. Nem így történt és a legnagyobb sajnálkozásaim közepette és ellenére most már sosem fog kiderülni, hogy miről is fogok blogot írni. (csak utólag) Vannak, akik azt gondolják, a helyes cím az lenne, hogy Prológus. Gondolhatják, hogy én nem így látom ezt a kérdést. Egyszerű következtetés, ha azt véltem volna jónak, akkor azt írtam volna. Ez egy olyan előszó, egy olyan bevezető, amely az alapelvekről szóló fejezet, egyféle magyarázkodás. Hogy így, úgy, amúgy, meg ilyesmi. Még egy erős indokom szól a prológus ellen. Ahhoz ugyanis, hogy elmondhassuk, a mű milyen remek kis keretben van, kénytelen lettem volna epilógust írni. Ehhez meg végképpen nem volt kedvem. Nem fér kétség hozzá, hogy az irodalom prológust használ. Ebben az író közli személyes motivációját és jóságának köszönhetően ad egy mankót a műhöz. Olyan ez, mint a kütyükhöz adott használati utasítás. (aki, nem aszerint cselekszik, az magára vessen, és csak kínjába nevessen) Na már most, itt ilyesmiről szó sincs. Olvassa el, aki akarja. Értse úgy, ahogy akarja. (nem utolsó sorban, ahogyan az Ő értelme engedi) Könnyen belátható, hogy ez egy blog. Mint ilyennek semmi köze az irodalomhoz. Időtöltés, amit saját maga szórakoztatására ír az ember. Amennyiben ez még valakinek (pluszba) megnyeri a tetszését az igazán örvendetes. Nem az írónak örvendetes, mert az író nem tudja meg. (és, ha megtudja, akkor sincs semmi) Annyit hallottam azért a bloggal kapcsolatban, hogy akik véleményt nyilvánítanak, azok többségükben fikázzák a szerzőt, írót, elkövetőt. (a helyes szó aláhúzandó) Tudom, hogy nem tudjátok aláhúzni, csak gondolatban. Az is jó. A transztendenciának óriási előnyei vannak. Az is szöget üthetett valakinek a fejébe, hogy miért is horgászok a nyitóképen. Ezt szívesen megmondom. Egy elvágyódás nálam. Szeretnék horgászni és halat fogni, mint a képen. Most őszinteségi rohamomban bevallom, hogy én, meg Attila fiam meg is esszük a halat. A képen látható halat viszont nem szeretem. Büdös is, nyálkás is, (ezt Fülöpkével szoktuk volt elő szeretettel mondani szegény laposokról) ráadásul a húsa is vékony. Szóval fogok írni halakról és teszek fel képeket is. Alapvetően azonban nincs semmiféle elkötelezettségem. Amint ez eddig is kiderült arról írok, amiről. Amit úri gusztusom az adott pillanatban éppen megenged, vagyis akármiről. Nosztalgiaként. Egyszer készítettem egy olyan rádióműsort, aminek az volt a címe, hogy Akarmi. Később Bentzik Zsuzsával csináltuk. Az én kiszállásom után Zsuzsi még egy ideig a mikrofon előtt maradt. A blog is ezen az elven működik. Na, ugye milyen jól eligazítottam az érdeklődőket? Annyi reménysugarat azért megcsillantok, hogy amikre ígéretet tettem, hogy majd írok róla, azokról írok is. Emlékeztetlek benneteket, hogy írni könnyű. Az ember fogja az ujjait és böködi a billentyűket. Van egy kis trükkje a dolognak. Jó sorrendben kell csinálni. Értsd alatta a klaviatúra nyomogatását. Ennyi a preambulum. A legfontosabb alapelveket megtudtátok.  -.appa.