Gyülekeztek a hívek

és (persze) az ilyenek is mint én,

a szeretet ünnepén.

Lelkünk szeretetre hangol,

vártam

az Úr, majd hozzánk hajol.

Merengtem,

valami leltár készítésén,

mit, nem tettem az idén?

Ehelyett felrémlett,

mennyit temettem,

kiket elragadott a halál.

Feleségem, nagybátyám,

és keresztanyám.

A templomban ültem.

Vártam,

hogy kezdődjék

az Istentisztelet.

Egyre inkább átjárt a hideg.

Gondoltam kitárom a lelkem.

Magához ölel majd az Isten,

mint vizet a szivacs

felszívok valami ihletet

és majd engem is átitat

ahogy áthömpölyög

fölöttem az áhítat.

Ehelyett, sugallat gyanánt

valami teljesen mást…

hogy rosszul van elrendezve a világ.

Elmondom azt is, hogy azért,

mert rendező elve

a valamit valamiért.

Azt hiszem perverz gondolat,

pont Igét hirdetett a pap.

Tanácstalanná váltam

és vártam

a karácsonyi hideg éjszakát

és a Megváltó szavát.

                              2002,12.24.

-.appa.