- Erre ébredtünk. A párkányon kopog az eső. Az ég szürke. A meteorológia szerint ma lejön 22 mm csapadék, és esik holnap délig. Mi a búbánatos rossebtől lehetnek ilyen jókedvűek a madarak? A galambok burukkolnak, a rigók énekelnek, és rikoltozik az a madár is, amit Én csalogánynak hívok. Neki nagyobb a hangja, mint ő maga, mert sosem látom, hol van. Egyébként kiismerhetetlen népség a madarak népe.
- Több kérdés is megfogalmazódott bennem, velük kapcsolatban. Az óta, se Bandi bácsival, se Ivánnal nem találkoztam. A gólyákról a múltkoriban azt híreszteltem, hogy felhagytak a békászással, pedig a Keleti, - és a Nyugati-főcsatorna közti réten nagy vízállásos terület található. Itt már két héttel Szent György nap előtt is kuruttyoltak a békák. Emlékeim szerint Szent Márk napján, tisztára némaság volt. A fülemüle csendben volt. Nem tudom, - hihetünk még a népi bölcsességeknek?
- Na, igen! A gólyák. De, előtte még valami. Pecázgattunk, az átkötő csatornán. Ez köti össze a Keletit, a Nyugatival. Biztos van hivatalos neve is. Megtudom majd Janitól, Ö biztosan tudja, hiszen gátőr. Majd megosztom veletek. Pecázgattunk, és időnként megfordult felettünk rikácsolva egy madár. Arra gondoltam, hogy szerkő. Volt már olyan, hogy ott tanította az anya fiókáit halászni. Le, s fel, repültek a két csatorna között. Érdekes látvány volt. Biztatgattam: csapj le nyugodtan a küszökre, engem nem zavar. De nem tette meg, csak felénk jött, és erősen vijjogott. Három madár volt. Azt hittem, hogy idősebb egyedek, azokban több a fekete, mint a fiatalokban. Ami meglepett, hogy a vadászterületre sok esetben dugóhúzó pörgésben csaptak le. Igaz. Nem láttam, hogy a vízbe csobbannak, mert a hátunk mögött történt. A területük, és köztünk volt a gát. Arra járó horgász ismerősöm azt mondta: nem szerkők, hanem bíbicek. Hát legyen. A bíbicek szaladgálnak, és bemutatkoznak: bíbic, bíbic. Ki tudja, hogy reptükben mit kiabálnak. A lényeg. Következő alaklommal, rossz idő volt. Fújt a szél. Gondoltuk végig sétálunk a gáton. Visszafelé jövet láttam, egy gólya álldogál a növényesben. Gondolom víz is volt, csak a növények, a vízszint felé nőttek, és nem látszott. A három madár ott rikácsolt, és egyre közelebb szálltak el a gólya felett és mellett. A gólya, feje mozgatásával követte a támadók tevékenységét. A táplálék megszerzésére nem nyílott módja. Mit tehetett? Szárnyra kelt és elrepült.
- A másik érdekesség. Valamelyik nap vittem le vizet, hogy a garázs előtti részen ültetett növényeim meglocsoljam. Ahogy löttyintem a vizet, mintha valami kigurulna a kis gesztenyefa levele alól. Fa? – öt levele van. Azt hittem egy száraz levél. De nem! Ez csipog. Rázogatja magáról a vizet. Nem látszik nedvesnek. Eddig jó helyen volt. Nézeget rám, és csipog. Én is nézegetem. Egy kis cinke. Teljesen pihés, csak a szárnyán látszanak tollak. Azt gondolom, azzal még nem tud repülni. Mondom neki: minek ugrottál ki a fészekből? – így megesz a macska. Azt tudom, hogy nem szedünk fel semmiféle állatot. Majd az anyja megoldja. Riogatásképpen elmondom, hogy többen kaptak már vesztettséget, denevér megmentés közben. Olyan 15 perc múlva visszanéztem, ott gubbasztott a levelek alatt. Hangomra kijött a fedezékéből, és azt mímelte, mintha táplálkozna. Megnéztem, - mit csipeget? Én ott a földön kívül semmit sem láttam.
- Pár éve, egy apró rozsdafarkút találtam. Annak már a testén is volt toll. Az is eltűnt. Azt akarom megkérdezni majd. Mi lesz ezeknek a madárkáknak a sorsa. -.appa.
