Aztán, az ötven éves érettségi találkozón ígéretet tettem arra, hogy a hajdanába-danába lezajlott iskolai történetek visszaemlékezéseit gépbe vetem. Azt gondolom ez érdekes feladat, mert a dolgok oly módon kerülnek leírásra, ahogyan az Én emlékeimből felmerülnek. Ezeket is irsogálnom kellene, de reám jellemző módon, kezdeti lendületem igencsak megcsappant. Ez, nem igazán meglepő. Legalábbis számomra. Így vagyok összerakva. Tettem fel egy verset is, a blogra. Abban sem jeleskedem. Hát, ha engem kérdezne valaki, akkor nem tudnám eldönteni, - lusta vagyok e, vagy alább maradt a kezdeti lelkesedésem? Gondolom, hogy mind a kettő szerepet játszik benne. Jó ideje képes vagyok önmérsékletet tanúsítani a versek feltevésével kapcsolatban. Hosszú ideig, mihint megjelent, már nyomtam is fel a következő verset. Rájöttem, hogy hiábavalóság. Ez is hiábavalóság, mint minden az ég alatt. Ezzel szemben, rakosgatok fel írásokat a blogra. Na! – nem mintha az nem lenne hiábavalóság, hiszen ez is az ég alatt történik. Aztán. Pakolgatok a lakásban. Az egyik sarok bepenészedett. Hő híd alakult ki. A bútort már áttöröltem, ami érintett volt, és áthelyeztem másik helyre. Még nagyobb, és befejezhetetlen tevékenység a horgászcuccaim rendbe tétele. Balaton szeletes dobozokba rakom a szétválogatott dógokat. Mindég kerülnek elő újabb cuccok. Akkor keresem, hol van a doboz, amiben a helye van a leletnek. Ezek, az apróságok. Kétszázötven úszót négyfelé válogattam, és dobozoltam. Itt még szó sincs, a botokról, és az orsókról. Annyi azért pozitívum, hogy a villantók, és a horgászzsinórok külön vannak tárolva. Itt, ott persze előfordulhatnak, mint ahogy egy 30-40 úszóm is kóricálhat a szerelékeken a lakásban, vagy a garázsban. Egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy fel kellene raknom valami olyan oldalra, ahol értékesíteni lehetne őket. Ez is mindég halasztódik. Az nem halasztódott, hogy írtam Neked. Lehet nem erre számítottál tartalmát tekintve. Elnézésed kérem, hogy sokszor elkunkorodtam, sajátos novella világom felé. Látom Én, hogy kusza, és szövevényes, de van egy nagy előnye. Következetes. Most felkaphatod a fejed, hogy miben következetes ez az egész. Hát például következetlenségében. Vicceltem, pedig nem az. Abban vagyok következetes, hogy többnyire hagyom folyni a dolgokat. Csak többnyire, mert azért visszafogom magam, és próbálok alkalmazkodni a levélforma világához. Legalábbis ezt mondom. És ezt úgy mondom, hogy végképpen nem emlékszem, hogy milyen felépítésének kell lennie egy levélnek. Próbálkozom Én (mondjuk, nem nagy akarással), hogy bevezetés, de néha addig vezetgetem, hogy ki is vezetem. Nemhogy tárgyalás, de befejezés sincs. Ez pont jó végszó, befejezés gyanánt. -.appa.