Elsősorban köszönöm, hogy olvastad, kissé kesergő soraimat. Egyre inkább erre vagyok ráállva. Látom, másoknak sincs örömre semmi oka. Most ilyen nagyon udvarias hangulatban leledzem. Köszönettel olvastam soraid, amit vigasztalás gyanánt hozzám intéztél. Sajnos egyre több mindenre allergiás az ember. Igazad van. Legyünk figyelemmel a veszélyre. Nem tudjuk, honnan, és mikor jön. Az orrcseppek, amik az allergiás tüneteket csökkentik, azok is veszélyesek. Egy hét alatt meg lehet szokni, és utána már állandóan duzzadt a nyálkahártya, ha nem kapja meg a cseppjeit. Újabban kezd divatba jönni, az orrátöblítés. A hetvenes évek első felében, orvosi javaslatra, Én is alkalmaztam ezt a terápiát. Langyos sós vízzel kellet elvégezni. Mikor a törött ujjam kellett tornáztatni, akkor az is langyos sós vízben történt. Gyakorlatilag fiziológiás sóoldat. Nem volt még mindenütt fizikoterápia. Az ember, egyre több veszélyeztető tényezőt hoz létre maga körül. Például, itt az autókatalizátor. Rengeteg új terméket dobnak piacra. Jelenleg minden a fogyasztást serkenti. Legyen drágább. Persze, hisz fogyasztói társadalom van. Így kell csinálni. Épül a szervezetünkbe a sok mérgezőanyag. Mindenben van már, mikro-műanyag. Így aztán bennünk is. Környezetvédelem ürügyén, több kártokozunk a természetben, mint amennyi hasznosat tennénk. Elektromos autó. Igaz, nulla a széndioxid kibocsájtása, de amíg létrehozzák, a hozzávaló anyagokat, hogy össze lehessen rakni, addig a környezet kap a pofájára. Akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nem tudunk mit csinálni a hatalmas mennyiségű szeméttel, ami keletkezik. Lássuk be, az összes műszaki cikkből szemét lesz. Ha hulladék lenne, akkor fel lehetne használni belőle az anyagokat. Csakhogy egyszerűbb újat előállítani, és jelentősen olcsóbb. Mire is figyeljünk oda? Mire is vigyázzunk hát? Mi fogyasztók, kényszer pályán vagyunk. Jó szándékkal elhiszünk mindent. Bízva abban: csak nem mondanák, ha nem úgy lenne. Pedig gyorsan piacra kell dobni mindent, még a konkurencia előtt. Nincs idő megvizsgálni minden körülményt. Meg, igazából nem is tudni, - mit kellene vizsgálni. Arról nem is beszélve iszonyúan megnövelné a termék árát. Gizi vég nélkül lehetne ezt folytatni, - de minek? Megpróbálunk, úgy cselekedni, hogy ne okozzunk kárt. Aztán Ki tudja? Irányítanak Minket mindenben. Igazából, egyre szomorúbb a helyzet. Mai szóhasználattal élve, ezt dobta nekünk a gép. Így van beállítva a programja. Egyértelműnek látszik, a világ nem jó felé halad. De, kérdem Én. Ismerjük mi ehhez? - a teremtő szándékait. Lehet, egy büntető bolygón élünk. Tágabb értelemben a világ valóban örök, de az számunkra nem jelent semmit. Gyerekkoromban, gyakran mondták, ha valami nem sikerült. Na és? - nem dőlt össze a világ. Az egyén számára összedől, amikor képletesen szólva, koporsóján dübörögnek a göringyek. (Hisz sokféle temetkezési mód van). Tudod, mi jutott eszembe Gizi? Végig gondolva a történelmet, egyre sanyarúbb körülmények közé kerülünk. Mamádnak kétségtelenül igaza volt. Mindég lesz valahogy. Így, vagy úgy. Csakhogy, a valahogyok, valaholokban vannak. Tudhatjuk e, Mi hol legyünk? Aki fiatal, az próbálkozhat. Van lehetősége, és mozgástere. De nekünk, öregeknek? Na, vigasztalgathatsz megint. Befejezésül is udvariaskodok. Elnézést, a hosszúra sikeredett levélért. -.appa.