- Rácuppantam erre a paradicsom meghódítása témakörre, amiben az őslakosoknak poklot csináltunk, a fensőséges európai keresztény kultúránkkal. Amikor a hódítások kezdődtek, az Azték birodalomé volt a Föld egyik legnagyobb városa Tenochtitlan. Lakosságának számát 200 ezer főre becsülték. Összehasonlítva a 16. század eleji európai nagyvárosokkal azt látjuk, hogy Konstantinápolyban 300 ezren, Párizsban 200 ezren éltek. Ekkor a Londonban, Madridban, és Rómában élők száma alig volt több az 50 ezer főnél. Felmerül a kérdés, hogy tudták ezt a sok népet rabigába hajtani? A spanyolokat nagyon hajtotta a kincsek utáni vágy, és tecnikailag jobb volt a fegyverzetük. Az ágyukkal a tömegbe lőni hatásos módszer. Azt is gondolom, az ősklakosok nem számítottak ilyen mértékű elvetemültségre, és aljasságra, amivel Mi felsőbbrendű keresztény európaiak előrukkoltunk. Vélem, valami lelkiismeretféle csak mocorgott a hódítókban, ezért nem tekintették Őket embereknek. Ez a sztereotípia aztán rögzült is. Egyik érv az volt, hogy a nőstények nem menstruálnak.
- Akkor nézzük meg, mi is történt az amerikai rabszolga felszabadítások után. Létrejött egy fekete kisebbség, ami hihetetlen szegény volt és mellé iskolázatlan. Ez persze, magának a rabszolgaság intézményének a következménye. Ily módon, a sztereotípia sikeresen igazolta önmagát. Innentől aztán, már a sztereotípia gondoskodik arról, hogy a helyzet fenn is maradjon. Mondhatjuk, az egyéneket gúzsba kötő, önbeteljesítő jóslattá válik, ami aztán meghatározza a valóság szereplőinek a viselkedését. Ilyeténképpen a sztereotípia összeköti a múltat a jelennel, és bizonyos értelemben meghatározza a jövő történéseit.
- Egyébként az előítéletek mindenütt jelen vannak. Mondhatni az ember sajátossága a régebben boncolgatott gondolkodási módok miatt. Ez nem függ, az iskolázottságtól, de mint említettem volt, a kisgyermek gyorsan elsajátítja a családjától. Azt láthatjuk, hogy tudományos világban is jelen van. Miért is ne lenne, ha azt mondtuk, mindenütt ott van. Most elsősorban a társadalomra gyakorolt hatásáról ejtsünk pár szót. Az, hogy az akadémikusok, oktatók és kutatók semleges pozícióból bírálják a társadalmat, egy feltételezés. Mondjuk, próbálják. Gondoljunk csak bele, mennyire másképpen bírálják el, a munkahelyre jelentkezőket. Nő, férfi, - hol végzett? Előjönnek olyan gondolatok, amik irányítják a választást. Azt most hagyjuk, ki, hogy kinek a rokona, de természetesen a valóságban az is nagymértékben beszámít a választás kimenetelébe.
- Valamikor ez az egész töprengés Jungtól indult el. Akkor fejezzük is be vele. A Jung-idézet, annyiban pontos, hogy a másodlagos, lassú elemző gondolkodás valójában ellent tudna tartani a sztereotipizáló gyors gondolkodás döntésének. Ha, akarna. Sok esetben valójában az emberi lustaság miatt nem alkalmazzuk. Minek, azon annyit tökölődni. Döntünk ripsz-ropsz. Érzékeny társadalmi összefüggésekben, jogi környezetben nem szabadna megengedni, hogy egy csoport vélt, vagy valós cselekvéseiből, statisztikai adataiból téves következtetést vonjunk le az egyénekre vonatkoztatva. Megjegyzem, a politikusok gyakorta megteszik, hogy tipizálnak, sztereotípiákat ültetve az agyakba (előző nyolc év, Soros, migráns, Gyurcsány). Természetesen az ellenzék is próbálkozik, de lássuk be, a kormánypárt ötvözte a píárral, kiszélesítve a palettát, így az ő módszerük hatékonyabb. Azt mondogatni, hogy lopnak kevés. Mi van akkor? - Ők is loptak. -.appa.
