appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

A történet folytatódik

2022. szeptember 28. 20:58 - appasztorik

(élelmet készítek belőle)

  1. 07. 22.

Hogy aztán, mi lett a kis fekete macska sorsa nem tudom. Nem találkoztam vele. Az bizonyos, a természetben minden hasznosul. Emlékezz rá, mikor egyszer kinn pecáztunk az átkötőn, elejtettél egy törpét, és nem találtuk. Másnap reggel kimentem. Arra lettem figyelmes, hogy hosszú sorban menetelnek a hangyák. Azt láttam, hogy egy fej nélküli törpét leptek el. Mikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy megvan a feje is, de az már csak csont. Néhány óra múlva, már csak a test fele volt meg. A bordák és a gerinc tisztára volt pucolva. Besegítettek a darazsak is. A halakkal kapcsolatban, az jutott eszembe. Nem tudom, - jó e? - mikor sok a kis hal. Attól tartok csökötté válnak. A Balázs-éren  1,5-2 dekás bodorkák, már ívnak. Most mindenfelé bevezették a keszegekre  15 centis méretkorlátozást. Azt gondolom, a ragadozó halak megszaporodásához fog vezetni, vagy időszakos pusztulások lesznek, mint a törpéknél. Nem tudhatjuk. Elég fura volt az idő. Így aztán, nem mentem helyet takarítani, a csónaknál. Holnap kicsit később, délután 3-ra megyek a fizikoterápiára. Hátha odaérek, a csónak környékének takarításhoz. Ma 2-re kell mennem a kezelésre. Tettem-vettem itt, és elkezdtem krumplis rakott halat készíteni.  Megyek és folytatom. Rakom tepsibe. Fóliázom, és górom be a sütőbe.

Ez egy tavaly tavaszi, horgász hely felderítésről szóló történet. Valahogy elvesztettem, de hála égnek megkerült. Horgászati szempontból, szombaton kimentünk szétnézni, az átkötőre. Reggelre betyár hideg lett. Kettő után mentünk. A kocsi ajtó becsapásakor látszott hal, bemozdulás. Amíg leértünk a Nyugatiig, több ilyesmit láttunk. Több helyen láttunk keszeg által létrehozott gyűrűzést is. A mérce 320-on volt. Kicsit emeltek a vízszinten. Beáramlott a zavaros víz. Nem tudom írtam e? Már befejezték a kotrást. A dadai hídnál, mind a két oldalt megkotorták, hogy jobban elmenjen a víz. A víz széle, ahol nem sütötte a nap még mindég be volt fagyva. A Nyugatihoz közeli részen nem. És itt jön az, ami miatt mégsem dobtam el a történetet. Most meg kérdezhetitek: ugyan mi érdekessége van? - amiért behoztam ezt az egészet. Nos, a kotrásnak már nyoma sincs. Akkora növényzet nőtt, mintha nem is csinálták volna meg a kotrást. Visszatérve, az eredeti történésekhez. A töltés is elég jól járható volt, bár a partoldalak bizonyára csúsztak. Az egyik oldalon havas volt, a másikon olvadt. Nem is vittünk semmi horgász cuccot, hiszen sétálni mentünk. Az alsó betonig lementünk. Ott egy csomóba el voltak dobálva műcsalis dobozok Tűzrakás helye is látszott. Enyhülést mondott az elkövetkezendő időkre a meteorológia. Arra gondoltunk, hogy vasárnap kimegyünk, ha tényleg jó idő lesz. Hát nem lett. Olyan eső jött, hogy a csónakázó tónál sétáltunk, ahol bitumenes a járófelület. Nem mentünk ki a szétázott vizes töltésre.  Nem akartunk csúszkálni a töltésen. Tegnap, és ma ügyintézések várnak rám.  -.appa.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr7417942504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása