appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Horgásztörténet (Hal nélkül)

2022. szeptember 27. 06:56 - appasztorik

  1. 07. 22.

Ott hagytam abba, hogy esik az eső. Megállt. Összekaptam magam és kimentem az átkötőre. Persze, alig találtam meg a kaszát, de csak eszembe jutott. Az ülés alátettem, nehogy a csomagtartóban belenyúljak. Ahogy megyek be, a kapu előtt nem sokkal ült egy kis fekete macska. Beugrott az árokba, egy csapáson. Fácánok szoktak arra járni, meg nyulak. Ahogy megállok hallom, hogy kétségbe esetten nyávog. Mondom: Neked meg mi bajod van? Erre előmerészkedett. Addig ahol a töltés kezdődik. Annyira nyávogott, hogy nem is tudom, - egy ilyen cseppecske macskából, hogy jött ki annyi hang? Közöltem vele, hogy közelebb jöhet, de nekem nem kell macska. Oda is jött egy méterig. Na, eddig, és ne tovább! Mondtam, hogy nincs szükségem macskára. Hátrébb ment vagy 40 centit, de aztán visszalopta  távot. Engem nézett, hogy mit csinálok. Mikor ránéztem, akkor torkaszakadtából keservesen nyávogott. A mércére néztem, az legalább nem nyávogott. 412 cm, és mintha szitálás lenne a vízen. Nem eshet, hisz  kocsi üvegén nincs semmi. A bőrömön sem érzem. A csavart dugtam be a kaszanyélbe. Ettől a macska megijedt, és elszaladt, vagy 10 métert. Én meg mentem sulymászni. Ez is micsoda marhaság, hogy a sulyom védett. Olyan tömegben van, hogy hajnalonta pipálnak a halak, mert a sulyom éjjel elfogyasztja az oxigént. A Balázs-éren is délelőtt 10-ig nincs kapás, míg a halak magukhoz nem térnek oxigén hiányos állapotukból. Félig sem végeztem, mikor egész sűrűre váltott az eső. A szerszám, de a növények is forrónak tűntek a hideg esőben. A másik helynél már szakadt. Visszamentem a kocsihoz. A kismacska olyan kétségbe esetten nyávogott a bokrokban, hogy a zuhogó eső, ami verte a növényzetet, az sem tudta elnyomni a hangját. Az jutott eszembe, hogy mennyivel humánusabb volt, mikor a túlszaporulatot zsákba tették, és Ki-ki saját  vérmérséklete szerint fához csapkodta, vagy elmerítette a kút melletti hordóban, majd elásták a ganyéban. Na, de manapság már gané sincs. Van nagyon is sok, csak most más a funkciójuk. Háromra mentem a fizikoterápiára. Esőmentes idő volt. Attól tartok, ha átkérem magam a jövő héten délelőttre, akkor megint délután lesznek az esők. A múltkori felvetéseddel kapcsolatban. Mi lesz azzal a sok kishallal? Visszadobáljuk az aprókat, kivétel, ha olajos halat főzök, vagy amikor akarunk sütni egy kis ropit. A invazívokat (törpét, ezüstkárászt, gébet, naphalat), viszont nem szabad visszadobni. Ha kiderül 30 ezer a büntetés. Ezért lefőzöm a húst és felhasználom, fasírtnak, rakott halnak. A kocsonya meg jó az ízületeknek. A halőr mondta, hogy ami törpe nem kell, hátra kell dobni. Majd a róka megeszi (gyanítom, a kismacskának is ez lesz a sorsa). .-appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr9617940882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása