- Megint versekkel kapcsolatosan irkálok. Választhatnám pedig azt is, hogy mérsékeljem a Poeton felhalmozódott versolvasási lemaradásom. Nagyon trehány vagyok. Most ott tartok, hogy havi egy alkalommal nézek rá a költőkre. Ritkábban váltok leveleket is. Ezek közül szemezgetek most.
- A reakcióm az volt a verset olvasva, hogy milyen informatív, minden részletre kiterjedő verset olvashattunk. A következő kérdést kaptam: Gyula! Mi is lehet más a költő dolga? Igyekszik hű képet festeni környezetéről, életének folyásáról, érzelmekről. Köszönöm, hogy hűségesen kitartón olvasod szösszeneteimet. Szeretettel kívánok egészségben gazdag, szép nyarat! Bevallottam Nektek, éppen az imént, mennyire leálltam a költemények olvasgatásával. Lám. A költők némelyike, érzékeny lelkűsége ellenére, megbocsájtó.
- Válaszomban egyet értettem vele. Igen. Igazad van. Mi lehet a költő, dolga? Most jöttem rá, - hát, na ja! Költőnek sem éreztem magam soha. És azt sem, hogy szerepem lenne a világban. Szóval megfejtettem valamit, de még értelmeznem kell. Azt is gondolom ezzel kapcsolatban, hogy a költő óhatatlanul hozza, az Ő egyéni értelmezését. Ahogy Ő éli meg az életben a mindennapokat. És lássuk be, nem mindenki úgy éli mega világot. Én, most a nyilvánosság előtt kimondom. Amolyan magamnak való módon irkálok. Ez meg is látszik a követőim számán. Már kétszer is követték írásaimat 134-en. Megint 133. Mi tagadás, Én ezzel is elégedett vagyok.
- Nagyon jól megfogtad, az egyén életszemléletét. Mindég Ő a legnyomorultabb. Aggodalomra semmi okunk. Örülnünk kell. Pozitív életszemlélet. Amiben élünk, ez a létező világok legjobbika. A pesszimista attól tart, hogy tényleg ez, az. Nekünk meg végképpen nincs okunk panaszra. A sorstól, számunkra itt a bónusz. "Magyarnak lenni a legjobb dolog a világon".
- Erre, a költőtárs visszakérdezett: Hát ne tudom: magyarnak lenni a legjobb? Ez a bónusz?
- Én. Tudással, - az internetről felvértezve - megerősítettem: igen! - "Magyarnak lenni a legjobb dolog a világon". Ezt így olvastam. Kételkedhetünk benne? Viszont a bónusszal kapcsolatban igazad lehet. Nem bónusz. Az Nekünk magyaroknak, alanyi jogon jár.
- Borúlátó, „Vesztünkbe rohanunk” című versére imígyen reagáltam. Ezen ne emészd magad. Az entrópia növekedés törvény. Ha, a bibliát nézzük, akkor a teremtéskor, minden eldöntetett. A világ, megy a maga útján.
- Kétkedett igazamban: „Nem tudom, a teremtés eldöntött-e mindent? Mert akkor minden küzdelemért kár”.
- Erre Én: Azt gondolom, - igen! „Hiábavalóság! Minden hiábavalóság, az ég alatt.” Mondta a Prédikátor. Csak ezt, az ember nem hiszi el. -.appa.
