- Higgyétek el kedveskéim, nem egyszerű véleményt alkotni, formálni, mondani. Amelyik szó nem tetszik azt haggyátok figyelmen kívül. Nem tudom olvastatok e, régi bevezetőket. Azokban volt ilyesmi: köszöntelek nyájas olvasó. Nem elírás! Nem nyálas. Sose firtattam, honnan volt nyája az olvasónak, hacsaknem juhász az illető. Oké. Tudom, hogy más értelme is van a nyájas szónak, de manapság nem sok oka van az embereknek a nyájaskodásra. Teszem hozzá. Viselkedésileg inkább tényleg egy nyájhoz hasonlítunk. Azt akartam kihozni, hogy valami bevezetőféleséget írtam. Beugrott Nekem ez a (nyálas), „nyájas” szöveg. Le is írtam. Mivel akkoriban mindent megmutattam Szigeti Gyurinak. Azt írta melléi, „Ne köszöntsd Te az olvasót. Főleg akkor ne, ha nyájas”. Mennyire igaza volt. Az olvasónak mindegy, hogyan szólítják, de a költők nagyon érzékeny lelkek. Csínján kell Velük bánni. Csak, Ki tudja? –hol van a csínján-juk.
- Mikor olyanom van, és egyre ritkábban van olyanom, akkor olvasok mindenféle dógokat. Most, meg nem mondom Nektek, hogy történt a dolog. Én akadtam rá, vagy Ő írt a versemre. Ha, engem kérdeztek, akkor az utóbbira tippelek. Amúgy meg, tök mindegy. A lényeg, hogy nekiláttam és elolvastam, az általa feltett haiku-kat. Egyebet nem is ír.
- A következőt írtam Neki. Elolvastam a haiku-kat, amiket feltettél. Úgy vélem, sok jó van közöttük. Azt is gondolom, a magyar gondolkodástól idegen a haiku. Nemigen tudunk képekben gondolkodni, mint a Japánok. Van persze. "Fölszállott a páva, a vármegyeházra". Ha, jól meggondoljuk, Ady sem volt magyar. Erdélyi volt, és hozta a gondolkodás módját. Ezek, amiket írok, nem jelentenek semmit. Nem értek, a költészethez. (Teszem hozzá halkan, se). A művészlelkeket sem értem. E miatt aztán többen kitiltottak. Mondjuk Joker Feri nem tiltott ki, de nagyon megsértődött. Biztos, ismered. Ő a magyar haiku, meghonosítója, megalkotója, megtestesítője, vagy az európai (már nem emlékszem). Mellette mindenféle japán verselést tovább fejleszt. Rengeteg verset ír. Csodálom a munkabírását. Nekem semmi célom a versírással. Először írásnak neveztem, de itt mindenki verset ír. Úgy gondoltam, hogy a szabad, kötetlen versbe belefér, amiket felteszek. Ettől nem lettem költő. Nem is volt célom. Így nyugodtan kijelenthetem, hogy elértem a célom. Jut eszembe. A seregben, a foglalkozás után mindég azt mondták: a foglalkozás elérte a célját. Na, lassan befejezem, mert elkezdett fugázni a gép, és mennem kell teregetni. Nem mintha nem érne rá, de a Te időd sem akarom tovább pazarolni. A legjobbakat kívánva. -.appa.
