Az egész ott kezdődött, hogy Szentpéteri Jóska, Kis Albin Hajdúnánásról átjárt keszegezni ide Vasváriba. Tedejről Pap Anti is gyakran horgászott itt. Jóska egyre inkább rakóssal, a másik két spori hosszú bottal. Ami alatt azt kell érteni, hogy 5 méteres vörös Daiwával. Most is van egy ilyen botom. Néhány éve Balázska, Zsuzsi unokája simán kifárasztott vele, egy 2,8 kg-os afrikai harcsát. Természetesen visszaengedtük. Otthon derült ki, hogy a nagymama nem rögzítette a képet. Ettől, vagy mástól, az óta nem horgászik a gyerek. Mikor a megyei csapatba kerültem, akkor a megyei Intéző Bizottság biztosította számunkra a versenybotokat. Nekem kedvencem a zöld színű Shushine bot volt. Ez kicsit keményebb volt, mint a Daiwa. Mikor már lehetett a boltokban botokat vásárolni, akkor a versenyzők vettek maguknak. Az IB felajánlotta az emlegetett botokat a versenyzőiknek. Én is éltem a lehetőséggel. A Daiwa maradt spiccbot, de a Shusine műanyagból kis csövecskéket kapott, amibe gumit feszítettem. Így a nagyobb halak is (bizonyos határig) biztonsággal megfoghatóak voltak. Természetesen az öt kiló körüli busák addig rugódoztak, míg leverték magukat a 14-es horogról. Mikor még nem volt hosszú botom, akkor a KGST piacon vettem 4 méteres orosz spicc botot. Anyagát tekintve textil bakelit volt. Saválló hegesztőpálcából gyűrűt hajlítottam, és így meg tudtam horgászni azt a távot, amit spiccel meghorgásztak a többiek. Egyes horgászok, akik anyagilag megtehették, vettek ötös, hatos spiccbotot és az akkoriban megjelenő horgászcikk javító kisiparosokkal felgyűrűztették, és tetettek rá békazáras orsótartót is. Mindez, jóval a bolognai botok megjelenése előtt történt. Mikor Nyíregyre, filozófia szakosítóra jártam, akkor a Skála áruház bejárati ajtajában, az utca felől kötegekben állt a 4 méteres orosz spiccbot. Darabja, 130 forint volt. Ennek köszönhetően, az ismerőseimnek sok (20 db körül) 4 méteres orosz spiccbotot hoztam. De ilyenből csináltunk száknyelet is. Elég masszív valami volt. A súlya sem volt kicsi, de tudtunk vele halat fogni. Ez 1982-85 között volt. Ekkor már megjelentek a hosszú spiccbotok. Ismerősökön keresztül sikerült vennem egy 8 méteres Silstar spiccbotot (1100Ft). Nehéz volt, de az még hagyján. Nagyon lötyögős volt. A mai botokhoz ne is hasonlítsuk. 1 kiló súlyú lehetett. A mostani 8-asom 32 deka, és egyenes. Megmértem a fiam 7 m-es botját 69 deka. Ehhez képest a versenyző koromból származó 7-es botom 23 deka. Amellett tökéletesen gerinces. De, teszem hozzá ezek a 6-7 m hosszú botok, amik zsinórvezető gyűrűkkel, és orsótartóval is fel voltak szerelve, még csak előfutárnak tekinthetők. Megérezték rá az igényt a gyártók. A könnyű, hosszú, merev bolognai botok csak a 90-es évektől kezdtek teret hódítani. Az érdeklődés igazán az írországi világbajnokság után nőtt meg irántuk. Ezen a VB-n, az olasz válogatott tagjai elsöprő győzelmüket az ilyen 8 m-es botjaikkal érték el. A bolonyai bot előnyöket ad erős áramlatok vagy, mély vizek esetén. Lehetővé teszi, a 6-7 m-es eresztékkel való, rögzített úszós horgászatot. Folyóvízen nagy előny. Jól beállított súlyozással lehet a szereléket késleltetni, vagy megállítani. Lehetőség van a szerelék megállítására, mint a rakós botoknál, eredményesebbé téve ezzel a horgászatot. Az orsó használatával, a nagytestű halak is megfoghatóak. A hosszú bottest rugalmas. Ez hatékony fárasztást biztosít, és a hal is jobban irányítható. A teleszkópos rendszer miatt könnyen szállítható bot.  -.appa.